A semlegesség illúziója

by - március 17, 2014


Mennyiszer lehet hallani, hogy azért jók az állami iskolák, mert azok világnézetileg semlegesek. Ragadjuk most ki a világnézet egyik elemét, a vallást. Azon belül is a viszonyt Istenhez, Krisztushoz, a kereszténységhez és az Egyházhoz. Sokan úgy tekintenek a keresztény iskolákra, mint valamiféle agymosodákra, miközben az állami iskolákat a semlegesség és szabad választás fellegvárainak tartják. Mekkora riadalom támadt épp ezért amiatt, hogy már állami iskolákban is lehet választani tantervbe épített hittant, noha választásról van csak szó, nem kötelező előírásról.

Milyen ostoba illúzió ez az agyondicsért és istenséggé emelt semlegességről.

Az állami iskola sem semleges. Ha a tankönyvekben nincs szó Istenről, akkor az oktatás nem semleges, hanem ateista, Isten nélküli, vagy agnosztikus, tehát azt állítja (vagy legalábbis sugallja), hogy nem lehet tudni, mi az igazság Istennel kapcsolatban, ezért inkább nem beszél Róla. Akkor az az iskola egy olyan világképet ad a diákoknak, hogy Isten nincs, vagy legalábbis semmi köze az életünkhöz és a világhoz. Ez is egy állásfoglalás, a totális hallgatás.

Ne áltassuk magunkat; Isten kérdésében a hallgatás semmivel sem semlegesebb, mint a beszéd.

Másrészről pedig ne legyünk ennyire naivak. Hallani fognak a magyar gyerekek Krisztusról, még ha attól meg is óvjuk őket, hogy a papoktól vagy hittanároktól hallhassanak róla. Jönnek majd a zavaros, erőszakos, harsány szekták. A gnosztikus, ezoterikus, villogó honlapok. Az arcpirítóan ostoba és szégyentelenül hazug dokumentumfilmek, természetesen karácsonyra és húsvétra időzítve. Jön majd a Da Vinci-kód meg az újabb rémhír a pedofil papokról. És mivel a gyerekeket sikeresen megoltalmaztuk attól, hogy maguktól a keresztényektől hallhassanak Krisztustól, hogy azok befolyásolják őket, majd befolyásolják őket mások.

Krisztussal kapcsolatban nem létezik olyan, hogy semlegesség. Nem létezik világnézetileg semleges oktatás. Nem lehet burokban tartani a gyerekeket, hogy ne halljanak Krisztusról senkitől. És ha lehetne is, akkor az is eléggé markáns hatás lenne, hogy nem hallanak Róla soha semmit.

Ha egy diák sosem hall Krisztusról, vagy mindenkitől hall róla a médiának és az internetnek hála, csak maguktól a keresztényektől nem, akkor torz, egyoldalú tájékoztatást kap. Pont azért jó dolog keresztény iskolába járni, vagy államiban hittant választani, mert így a diákoknak van lehetőségük arra, hogy meghallgathassák a keresztény álláspontot is Istenről, ne csak abban nőjenek fel, hogy vagy kihagyjuk Krisztust a képletből vagy pedig úgy tekintünk Rá, ahogy az a médiából jön - és ezektől a hatásoktól senki sem mentes. Hittanra járva megkapják azt a lehetőséget a diákok, hogy amikor azt mondják, nem vagyok keresztény, vagy nem szimpatizálok az Egyházzal, akkor legyen fogalmuk róla, miről beszélnek. Valós információk alapján dönthetnek Krisztus mellett vagy ellen, amire amúgy nincs lehetőségük, ha csak a médiából tájékozódnak. Elkeserítő tapasztalatom, hogy a kereszténységet elvető és az Egyházra rendkívül kritikusan tekintő emberek 99%-ának tévképzetek élnek a fejében mind a kereszténységgel, mind az Egyházzal kapcsolatban. Lehetőségük sem volt tiszta forrásból ezekről hallani, tv-ből és hatásvadász ponyvákból veszik az információikat, azok pedig olyanok, amilyenek.

De ne is csak világnézeti szempontból tekintsünk a kérdésre, hanem vegyük a hittant mint tananyagot. Hazánk és a tágabb világ történelme sem érthető a kereszténység és az Egyház alapvető ismerete nélkül. Egy magyar ember számára ez az alapműveltség része kéne, hogy legyen. Tapasztalatból mondhatom, már csak a történelemre vonatkoztatva is, amit én tanulok: szinte behozhatatlan előnyt jelent a teológiai és egyháztörténelmi ismeretanyagom.

Mi a következménye tehát annak, hogyha valaki jár hittanra? Semmiképp sem az, hogy kimossák az agyát és kötelezően keresztény lesz; az, hogy megtér, egy lehetséges következmény csupán, nem kényszer. Kényszer sosem szül úgysem valódi megtérést. De legalább tudja, mi az, ami mellett vagy ellen dönt, nem egyoldalú a tájékozódása e téren. Ezen kívül műveltségre is szert tesz. Míg ha soha nem tanult hittant, nem került kapcsolatba keresztényekkel (ne feledjük, hogy sokan csak a hittanár által ismerhetnek meg hús-vér keresztényt), akkor elvágjuk tőle azt a lehetőséget, hogy a kereszténységről valódi keresztényektől halljon, ne pedig nem keresztények hiányos ismeretekre épült, sőt, sokszor direkt rosszindulatú zagyvaságaiból.

Vegyük észre, hogy ma mindenhonnan krisztus- és egyházellenes propaganda zúdul ránk, így aki a keresztényeket csöndre akarja inteni és ki akarja szorítani őket a templomon kívül mindenhonnan, az pont hogy nem a szabad választás és a korrekt tájékoztatás, hanem a keresztényellenes propaganda elősegítője és általában az ateizmus szószólója.

Jelen korunk semlegessége nem más, mint keresztényellenesség és ateizmus. Ugyanannyira nem elfogulatlan álláspont ez, mint a kereszténység. Épp ezért nem tartom rossznak vagy szégyellni valónak, amikor valaki keresztényként nyilatkozik meg, keresztényként szemlél bármit is: hiszen nem keresztényként megnyilatkozni sem tudományosabb vagy elfogulatlanabb, ma mégis a legtöbb helyen ez az elfogadott.

Számoljunk le a semlegesség illúziójával, ne tartsuk erénynek, valamiféle elfogadó udvariasságnak, hogy hallgatunk Krisztusról! A keresztényellenesek és ateisták nem udvariaskodnak, hanem meggyőződésük szerint beszélnek. Pont mi hallgassuk el álláspontunkat, akiket maga az Isten szólított fel rá, hogy hirdessük azt?

Olvasd el ezeket is

0 megjegyzés