Mi lesz velünk férfiasság nélkül?

by - március 19, 2014


Hogyha az Egyházban körülnézek manapság, akkor azt kell látnom, hogy nagyon elnőiesedett. Lehet, hogy papok csak férfiak lehetnek, de gyakorlatilag minden más terepen a nők kerültek előtérbe. A templomokban sokkal több a nő, és általános tendencia, hogy már nők is ministrálhatnak és felolvashatnak a szentmisén. Maga a teológia nyelve is elnőiesedett, és sajnos nőies hibákat, nem pedig nőies erényeket vett magára: végtelenül szubjektív, relativizáló, az igazságot szinte teljesen elfelejtve csak az irgalomra koncentrál. Olyan beteg tendenciák jelentek meg teológiai felfogásunkban, mint a pokolra jutás lehetőségének tagadása, a vallások egyenértékűsége, az önfeladással járó kompromisszumok, az igazság rovására hangsúlyozott béke. Vagyis a kényelmetlen dolgokat egyszerűen kidobtuk, Krisztust pedig valamiféle jófej haver Jézussá szelídítettük, aki miatt véletlen se kell olykor konfliktusokat vállalnunk, hát még hátrányokat elszenvednünk. Senkit se érdekel, hogy az ilyen felfogás dogmákba ütközik, vagyis eretnek, tehát aki ezt vallja, az nemhogy a katolikus teológus, de pusztán a katolikus névre se tarthat igényt. Nevetségesnek tartom, hogy ma azokat kell tradícionalista" névvel megkülönböztetni, akik még ragaszkodnak a katolikus tanításhoz. Én viszont sose fogom magamra ezt mondani. Ugyanis ha én ragaszkodom a dogmákhoz, akkor nem tradícionalista" katolikus vagyok, hanem pusztán katolikus. Aki pedig nem ragaszkodik, az nem sima" katolikus, hanem bizony eretnek, vagy ha jobban tetszik, modernista.

De nem csak az elméletben, a gyakorlatban is gondok vannak: karizmatikus jelszó alatt valamiféle teljesen egzaltált, érzelem- és élvezetközpontú istentiszteleti mód terjed (persze ez nyilván nem jellemző minden karizmatikusra), és vannak papok, akik agykontrollt vesznek igénybe és keleti értelemben vett meditációt tanítanak a híveiknek (keresztény értelemben a latin meditatio szó elmélkedést jelent, a hit igazságainak logikus átgondolását, vagyis teljesen mást, mint amit a keleti vallásokban). 

A nőkre is egészen másképp tekintünk.Teljesen természetes, hogy sutba dobjuk Szt. Pál szavait és tagadjuk a férj családfőségét a házasságban, mert az sérti a nő méltóságát". Erre példaként nemrég volt szerencsém olvasni egy elvileg katolikus lapban (a jezsuiták által kiadott A Szívben) megjelent, feminista sértettségtől égő cikket arról, hogy Szt. Pál tanítása a férfiakról és a nőkről mennyire degradáló, és hogy egyáltalán nem érvényes a mai korunkra. Mintha Bédy-Schwimmer Róza újságját lapozgattam volna... Vagyis a feminizmus beszivárgott az Egyházba, ami azt hozta magával, hogy a nőies hibák eluralkodtak minden területen.

Hogy ez mivel jár, azt láthatjuk. Teljes szubjektivizmussal, riasztó érzelgősséggel és érzelemközpontúsággal. Sok férfi egyszerűen elriad a mai Egyház állapotától, mert azt látja, hogy fel kéne adnia a férfiasságát, ha Krisztust akarná követni. És nem csodálom! Még engem is zavar mindez, pedig én nő vagyok; el nem tudom képzelni, akkor egy férfiból milyen hatást vált ki mindez. Azt hiszem, vagy riasztó tényezőként, vagy hatalmas nyomásként élik meg, és sokan engednek is ennek a nyomásnak és elnőiesednek, mert azt hiszik, Krisztus ezt várja tőlük. Mások meg beleesnek egyfajta túlzott ellenreakcióba és nőgyűlölők lesznek, olyan jelszavakat hangoztatva, hogy egy nő ne foglalkozzon teológiával, ne írjon, ne tanuljon magas szinten stb. Mint immunreakció ez érthető, de ez is helytelen, egy másik túlzás, ami szintén idegen az Egyház felfogásától, elég, ha végignézünk annak történelmén, a szenteken, a nőoktatásban betöltött szerepében.

Az Egyháznak férfiakra és nőkre is szüksége van. Akkor lehet egészséges szervezet, ha benne a férfiak és a nők kiegészítik egymást és megvan közöttük az összhang. Mi, nők is akkor tudunk igazán nőiesek lenni, ha férfias férfiak vesznek minket körül. Ez nem jelent teljes elszeparálást, azt, hogy minden tevékenységet felosztunk a férfiak és a nők között, de igenis vannak területek, ahol nincs keresnivalója a másik nemnek, vagy esetleg csak kivételes esetben.

A papság, és ebből kifolyólag a ministrálás és a felolvasás férfi feladat. A szentmisén végzett oltár körüli szolgálat a papság előszobája, ezért ott nőknek nincs helye. A papság egyfajta szent atyaság, és mint tudjuk, az atyaság a férfiasság csúcsa, ahogy a nőiségnek az anyaság. A pap úgy szolgálja az Oltáriszentséget, mint ahogy a férj a várandós feleségét. A nő szentségtartó, a férfi az ő oltalmazója. Épp ezért groteszk, ha egy nő úgy veszi körül az Oltáriszentséget az oltárszolgálatban, mint férfi a várandós feleségét. Nemétől teljesen idegen feladat. Fogadjuk el, hogy nem lehetünk a tabernákulum védelmezői; de nem azért, mert alacsonyabb rendűek vagyunk, hanem mert mi magunk vagyunk a tabernákulum!

Szt. Pál azt írja, a nő a gyermekáldás által szentelődik meg. Valóban: Isten úgy szentelte meg a férfinemet, hogy férfiként testesült meg Krisztusban, a női nemet pedig úgy, hogy a megtestesült Ige egy nő testében formálódott. A kettő nem felcserélhető! Csak férfi lehet pap, alter Christus - és csak nő  hordozhatja magában az életet. Ezt összekeverni barbárság. Ott még nem tartunk, és remélem, nem is fogunk valamiféle technikai fejlődés következtében, hogy férfiak is várhassanak gyermeket. Ők nem szülhetnek, nem kerülhetnek soha olyan különleges viszonyba a gyermekükkel, mint egy édesanya. Az apaság is fontos és különleges kapocs, de egy édesapa sose tapasztalja meg, milyen az, ha benne növekszik a gyermeke, és mivel nem ő van otthon a gyerekeivel, sokkal kevesebb időt tölthet velük. Főleg akkor nagy a különbség, ha a nő háztartásbeli. A várandósság csupán a nőknek fenntartott terület, de az egész gyermeknevelésről elmondhatjuk, hogy nagyobbrészt a nő lett vele megáldva. Hatalmas dologtól esnek el ezáltal a férfiak, és ha akarnának se tudnának anyák lenni. Mi pedig mit csinálunk? Ami a férfiak számára fenntartott csodálatos terep, az oltárszolgálat, oda betolakodunk vagy betolakodnánk, mert minket az ő szerepük átvételére - velük ellentétben - a biológiánk nem akadályoz. Vagyis mi elbitoroljuk, ami az övék, és ők cserébe nem kapnak semmit. Ez lenne a nagy egyenlőség?

A másik dolog, ami rendkívül zavaró, az a férfiszentek ábrázolása. Sokszor élettelen, nőies figurák. A keresztes vitézek miatt, akik közül a szent harcosok igazi férfias példaképek lehetnének, viszont mea culpázunk. Eközben Jeanne d'Arc, a harcos nő ma is nagy kultusznak örvend. Úgy látszik, csak a férfiaknak tilos harciasnak lenni. Vagy kapcsoljuk be a Mária Rádiót. Nem akarom őket bántani, nagy szolgálatot végeznek, ráadásul teljesen ingyen. De a műsorok közötti gitáros zenei anyag és a szlogen (valami hihetetlenül elnyújtottan és nyafogósan kiénekelt Mária) annyira bugyuta, hogy nem bírom hallgatni, hát még egy férfira milyen hatással lehet! És talán megbocsátanak nekem, hogy ezt megjegyeztem. Annak idején Barsi Balázs atya szavai is elhangzottak a rádióban, hogy a zenei anyag változtatását javasolja.

Talán úgy tűnik, hogy nekem mindennel és mindenkivel bajom van, és mindent kritizálok. Higgyétek el, nem akarom ezt csinálni, de ha van egy rossz tendencia, ami aggaszt, akkor arra fel szeretném hívni a figyelmet. És az, hogy az Egyházból kiveszni látszik a férfiasság, és eluralkodnak a nőies hibák és az infantilizmus, az nagyon fáj!
Úgy gondolom, fel kell emelnem a szavam a férfiakért, keresztény nőként ez kötelességem, hiszen Krisztus és a keresztény férfiak annyit, de annyit javítottak a nők helyzetén a pogány vagy ószövetségi állapotokhoz képest. Mi az a Mária-kultusz, belegondoltunk már? Krisztusnak és az Ő nyomában tevékenykedő katolikus férfiaknak köszönhetjük, hogy a nő elfoglalhatta azt a helyet, amelyet Isten neki szánt az Egyházban, a társadalomban és a családban, ezzel pedig a férfi is sokat nyert. És ez nem az utóbbi pár évtizedben történt meg, ez már az egyensúly elvesztésének az időszaka, azé, hogy a mérleg nem egyensúlyban van, hanem a nők felé billent ki.

Hogy háláljuk meg mi, nők azt, hogy a Krisztus vezette katolikus férfi felemelt minket? Hogy viszonozzuk? 

Elismerjük a férjünket családfőnek? Elfogadjuk, hogy a szentély a férfiak területe? Engedjük, hogy udvariasak legyenek velünk és oltalmazzanak minket? Bátorítjuk őket? Elismerjük férfias erényeiket? A fiainkat férfiaknak neveljük? Úgy egyáltalán: igyekszünk megérteni, elfogadni, megszeretni a férfiakban a férfiasságot, még ha elsőre vannak is benne tőlünk idegen vonások?

Az Egyház ilyen terű gyógyítása most nagyban a mi női kezünkben van. Nekünk kell lépéseket tennünk. 

Az első az lehet, hogy elolvassuk A modern katolikus férfi c. művet, hogy megértsük a férfiak problémáit a vallás terén, és hatványozottan vegyük figyelembe a leírtakat, hiszen amióta az írás született (1937) csak romlott a helyzet. És aztán alkalmazzuk elsősorban szűkebb környezetünkben. 

Tudom, Isten áldása kísérni fog minket!

Olvasd el ezeket is:

4 megjegyzés

  1. A nő maradjon nőies. A nemi szerepeknek természetből fakadóan helyén kell lenniük. De sajnos okfejtéseddel ellentétben igenis, gyakori, hogy a patriarchalis társadalomban a férfiak visszaélnek erőfölényükkel. Régen,egy éve, mikor a Szentírásban olvastam, hogy "uralkodni fog rajtad" mélységesen felháborított. Mert nálunk az uralkodás a férfi zsarnokoskodásával volt egyenlő. Sokan jövünk ilyen családból, ilyen előzményekkel. A Szentírásban levő Uralkodni szó, viszont inkább jelöl vezető gondoskodást. Sokáig tartott ezt megértenem. Mert az én tapasztalatom nem ez volt... Nem mindenki nő fel a nyáj békés karámjában. És aki kívülre született, ott volt kénytelen túlélni, annak csak akkor tudod elmagyarázni a helyes utat, ha előbb megtanulod megérteni. Mert lehet, te nem vagy beteg, lehet, a te nemi szerepeid nem sérültek, pozitív családi mintákkal rendelkezel. De a másik beteg és orvosra szorul. És a jó orvos előbb megnyugtatja a lelket, aztán kezd hozzá a gyógyításnak. Nem pedig alaposan megfeddi és lekorholja, hogy miért is lettél te olyan feminista, élned sem lenne szabad ilyan beállítódással.... Mert a jó orvos tudja, hogy mindd sebeket hordozunk..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Formálódó! Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalataid vannak a férfi családfőségével kapcsolatban. Igen, sajnos vissza lehet vele élni és van, aki vissza is él! De ez nem jelenti azt, hogy a férfi családfősége vagy a partriarchális társadalom rossz lenne. Nem rossz, hiszen ez Isten terve és parancsa. Ahogy a kés se rossz dolog attól, hogy van, aki öl vele.
      Nem tudom, miből gondolod, hogy én egy tökéletes keresztény családban nőttem fel és erről kaptam mintát. Sajnos nem így volt!
      Kérlek, ne mondj ilyet, én senkinek se mondtam soha, hogy ha feminista, akkor élnie se szabadna, ezt nem gondolom így!!! A feministáknak nem kívánom a pusztulását, azt kívánom, hogy begyógyuljanak a lelki sebeik és felfedezzék Isten gyönyörű tervét a nőiességről és a családról.

      Törlés
  2. http://www.martinus.hu/hirek/7236/leanyaloms-noi-szeszelys-nokent-az-egyhazi-szolgalatban-cimmel-rendezte-meg-szombathelyi-katolikus-egyetemi-lelkeszseg-ujabb-nyitott-eloadasat

    VálaszTörlés
  3. Itt a videó is: http://sek.videotorium.hu/hu/recordings/16246

    VálaszTörlés