Mikortól élet az élet?

by - május 25, 2014

Tizedik heti abortusz áldozata (forrás)

Hátborzongató, talán nem is véletlen: a magyar nemzetet ért két legsúlyosabb XX. századi tragédia egyazon naphoz kötődik, június 4-éhez. 1920-ban ezen a napon írták alá a trianoni békediktátumot, melynek következménye az lett, hogy országunk kétharmadát elvesztettük és 3,3 millió magyar került határainkon túlra. 1956-ban pedig ezen a napon engedélyezték a méhen belüli gyermekgyilkosságot, aminek köszönhetően az azóta megfogant életek 44%-át, közel 6 millió gyermek életét oltották ki. Az igazi mészárlás a 60-as években folyt: a megfogant gyermekek több, mint felét ölték meg teljesen törvényes módon. 

Talán van, akinek eszébe jut ezeket a sorokat olvasva: miért nem abortusznak vagy terhességmegszakításnak nevezem azt, ami ezekkel a gyermekekkel történik? És egyáltalán miért nevezem őket gyermekeknek? 

Azért nem zigótának, embriónak, magzatnak nevezem a méhen belül fejlődő életet, amikor erről a kérdésről írok, mert ezek a kifejezések – tévesen – azt a hatást kelthetik, hogy nem emberről van szó. Pedig a méhben fejlődő lény már a fogantatástól ember. Nem a 11 hetes és a 12 hetes gyermek között van különbség (a mai magyar törvények szerint 12 hetes kor előtt meg lehet öletni a gyermeket), hanem a megfogant és a meg nem fogant létezők között. Fogantatás előtt két külön dologról beszélhetünk: a hímivarsejtről (spermium) és a női ivarsejtről (pete). Ekkor még csak az élet lehetősége áll fenn. Annak az embernek, aki ki fog fejlődni a sikeres fogantatás után, még nem indult meg az élete, mert az élet megindulásához szükséges sperma és pete nem találkoztak. A sperma nem ember, a pete sem ember. Azonban ha ezek találkoztak, megtörténik a fogantatás, és akkor eldől, mi lesz a nemünk, hogy fogunk kinézni, milyenek lesznek a szellemi képességeink stb. A fogantatás pillanatában, attól függően, milyen tulajdonságokat hordozó pete és milyen tulajdonságokat hordozó sperma találkozik, eldől, milyenek lesznek a tulajdonságaink.

A fogantatástól kezdve már emberről, egy egészen egyedi, megismételhetetlen létezőről beszélhetünk, akinek elindult a saját egyedi élete és fejlődéstörténete, ami biológiai szempontból a felnőtté válással teljesedik ki, s ettől a csúcsponttól a halálig tartó hanyatlás jellemzi. Vagyis az ember fejlődése nem 12 hetes korától vagy a megszületéstől kezdődik, hanem a fogantatástól. A nem megfogant és a megfogant élet között van lényegi különbség, nem pedig a 11 vagy 12 hetes, a megszületett vagy nem megszületett gyermek között.

Igen, fejletlen még az az ember, de csak úgy, ahogy a csecsemő fejletlen a felnőtthöz képest: gondoskodás nélkül az is életképtelen. Eleinte még nem is hasonlít emberre a gyermek. De gondoljunk bele: egy kisbaba talán jobban hasonlít egy felnőttre? Egészen mások a testének arányai.

Erre alapozva nem lehet azt mondani, hogy az még nem ember, vagy, ahogy a „női jogvédők” mondják: az a nő testrésze. A testrészelméletre rácáfol a megfogant élet egészen bámulatos fejlődése. Fogantatás után 22 nappal már elkezd dobogni a szíve. Még ugyanennyi nap eltelik, és már minden szerv nagyjából kifejlődött, és a gyermek reflexmozgásokat végez, állandóan izeg-mozog. A vesék termelnek, a végtagok kifejlődnek.

12 hétig el lehet vetetni a gyermeket. Azonban a gyermekét váró nő már ez előtt kapcsolatba kerülhet vele. Láthatja őt az ultrahangon, hallhatja a szívdobogását (6-7. hét körül). Ahogy kialakultak a végtagok, látható, ahogy a gyermek izeg-mozog és „integet”. Egyértelművé válhat a számára, hogy valaki és nem valami növekszik benne.

Ezeknek a tényeknek a tudatában a katolikus Egyház tiltja az abortuszt, kivéve, hogyha az anya élete veszélyben van. Ezzel a tiltással nem csorbítja a nők jogait, ahogy azzal sok feminista támadja az Egyházat, hiszen egy nőnek sincs joga ártatlan életet kioltani. A méhünkben fejlődő élet ránk van bízva, de élete fölött nem rendelkezhetünk. Az Egyház tehát nem jogot sért, hanem jogot véd: a méhen belül fejlődő ember élethez való jogát.

Aki azt állítja, hogy a méhen belül fejlődő vagy a 12 hetes kort el nem érő gyermeknek még nincs élete, semmivel sem mond nagyobb hazugságot, mint aki azt mondja, egyes népcsoportoknak nincs joguk az élethez, mert nem emberek.

Persze tudom, hogy sokan azzal érvelnek az abortusz mellett, hogy jobb így a gyermeknek. Sokaknak úgy lesz gyermeke, hogy nem áll mellettük senki, nehéz helyzetben vannak anyagilag, nem érzik magukat elég felelősségteljesnek egy gyermek felneveléséhez vagy épp beteg babáról van szó. Kétségbeesés, félelem, bizonytalanság, elhagyatottság, ezek az érzések jellemeznek sok teherbe esett nőt. És mindez nagy úr, elsötétíti az ember látását, összezavarja a gondolatait, és úgy dönt, megóvja a gyermeket az élet nyomorúságától.

Csakhogy ha mindez elég ok lenne a gyermekgyilkosságra, akkor minden megfogant életet ki kéne oltani. Mert ki garantálja, hogy a férfi, aki most mellettem áll, nem hal meg vagy hagy el? Ki garantálja, hogy a biztos anyagi helyzetem nem rendül meg, mondjuk mert megszűnik az állásunk? Ki biztosítja, hogy a gyermeket nem éri valami baleset, ami miatt megnyomorodik egy életre?

Ilyen esetben is megöletnénk a gyereket?

Vajon tényleg jobb a gyereknek meg sem születni, mint apa nélkül, nehezebb anyagi körülmények között vagy betegen felnőnie?

És ki mondta, hogy mindez nem változhat meg? Hogy nem találhatok egy másik férfit? Hogy nem fordulhat jóra az anyagi helyzetem? Hogy nem állhat be javulás a gyermekem egészségében - vagy hogy kiderül, téves volt a vizsgálat és nincs is baja?

Hogy lehet előre eldönteni egy életről, hogy kudarcra és szenvedésre van ítélve? És egy másikról, hogy biztos szép és könnyű élete lesz, ezért szülessen csak meg?

Őrá például azt mondta az édesanyja, hogy inkább meg se szülessen. De csodával határos módon túlélte a gyilkossági kísérletet, bár nyomorék lett tőle. Mégis, azt hiszem, kevés boldogabb ember van nála, mert életének célja, értelme van:



Nem szabad félnünk. Szolgálnunk kell az életet és szeretnünk azokat az életeket, akiket Isten ránk bízott. Ő vigyáz mindannyiunkra. A rettegés és a kétségbeesés nem Istentől jön, hanem a Sátántól, aki azt akarja, hogy meggyilkoljuk a gyermekünket ahelyett, hogy szeretnénk őt.

Olvasd el ezeket is:

0 megjegyzés