2016. január 19., kedd

Hány gyereket terveztek?


Házaspároknál ez egy természetes kérdés. És hány gyereket terveztek? Felteszik szülők, barátok. Számomra pedig a legértelmesebb válasz, amit erre tudok mondani, az az, hogy nem mondok semmit.

Régebben azt szoktam mondani, hogy legalább négyet. De rájöttem, hogy ez egy hazugság. Ugyanis nem tervezzük a gyerekeinket. Isten tervezi őket, mi pedig elfogadjuk az Ő tervét. Szóval ha valaki megkérdezi, hány gyereket tervezünk (pontosabban hány gyereket tervezünk még, mert már van), azt kéne mondanom, egyet sem, de az meg félreérthető, mintha nem szeretnénk már többet.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy olyan világban élünk, ahol érthetetlen a felfogásunk, de sokszor még katolikus körökben is. Ugyanis nekünk, katolikusoknak itt van a tcst (természetes családtervezés), így én is nyugodtan rávághatnám, hogy ennyit vagy annyit, és ennyi vagy annyi évenként. Csakhogy a tcst-t nem erre találták ki.

Szeretnék eloszlatni egy súlyos tévedést a tcst-vel kapcsolatban. Ez nem a tiltott fogamzásgátló szerek alternatívája. Ez nem a katolikus verzió arra, hogyan vegyük át a kontrollt a termékenységünk felett és állhassunk be a „felelősségteljes" és „érett" emberek közé, akik meghatározzák, hány gyerekük lesz és hány évente.

A tcst arra van, hogy igazán, nagyon-nagyon komoly és súlyos esetben élve az Isten által teremtett ciklusunkkal a terméketlen szakaszokon éljünk csak házaséletet.

Tehát amíg a fogamzásgátlást használó emberek általános hozzáállása a NEM a gyerekre, és néha az IGEN, addig egy katolikusnak folyton az IGEN állapotában kell lennie, néhány komoly esetet kivéve. (Sőt, sok katolikusnak talán egyszer se lesz ilyen eset az életében.)

A tcst nem elengedhetetlen katolikus dolog. A tcst nem arra van, hogy te is „felelős" ember legyél, aki „nem szaporodik, mint a nyulak", és így megkíméli magát a lesajnáló tekintetektől. A tcst vészfék, amit indokkal szabad csak meghúzni, és nagyon szomorú, ha meg kell húzni.

Egészen megdöbbentő a számomra, hogy a katolikus családos élet elengedhetetlen részeként festik le sokan a tcst-t, és már-már bűnként mutatják be, ha valaki nem használja, mert az „felelőtlenség". Szélsőséges eseteket hoznak elő (mint pl. Ferenc pápa és a nyolc császáros nő), amikor valóban meg lehetne húzni azt a vészféket. Nade ezek kivételek, pont azok a kivételek, amikre a tcst megengedett!

Úgy gondolom, hogy az európai ember gondolkodásmódjának az egyik rákfenéje, hogy olyan területeit akarja kontrollálni az életnék, amelyeket Isten kezébe kéne helyeznie. Ilyen a gyermekáldás is. Ha nincsenek meg a megfelelő körülmények (= luxus), akkor nem is vállal (több) gyermeket, mert az „felelőtlenség".

Lehet persze erre azt mondani, hogy aki nem használ fogamzásgátlást vagy tcst-t, az vakmerően bízik Istenben. Csakhogy én nem azt látom a környezetemben, hogy a sok vakbuzgó hívőtől kéne tartani, sokkal inkább a Gondviselésbe vetett hit kiveszésétől.

A saját életemben azt tapasztaltam, hogy Isten úgy irányít és úgy időzít, ahogy az a legtökéletesebb, sokszor teljesen keresztülvágva mindazt, amit én elterveztem, és hogy akkor alakult minden a legjobban, amikor Istenre bíztam magamat.

A gyermekvállalással kapcsolatban azt gondolom, hogy Isten sokkal jobban tudja, mire vagyunk képesek és mit engedhetünk meg magunknak, mint mi. Lehet, hogy gyengének tartjuk magunkat a nagycsaládhoz, de Ő nem így látja. Lehet, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy lehet, ha két gyermek között nincs legalább három-négy év, de Ő látja, hogy miért kell, hogy bizonyos testvérek között pl. csak másfél év legyen. Lehet, hogy a mostani anyagi körülményeink alapján (még) egy gyermek magának tűnik az anyagi katasztrófának, de Ő látja, hogy hogyan fog nekünk több pénzt adni az eljövendőben.

Azt gondolom, hogy manapság túlságosan is elkényelmesedtünk (én is, de még mennyire!), és el akarjuk kerülni a nehézségeket és a fáradtságot, amit például a sok gyerek vagy a kis korkülönbség jelent a gyerekek között. De legalább mi, keresztények tudjuk, hogy Isten azért adja a nehézségeket, hogy a jellemünket formálja általuk és a mennybe jussunk. Nem maradhat ki az életünkből a nehézség, és áraszthat el minket csupán az áldás, különben a pokolra jutnánk mind, mert nem fejlődne sem az istenkapcsolatunk, sem a személyiségünk.

Még egy szempont. A katolikus pároknak nem attól kéne félniük, hogy húsz gyerekük lesz. Sajnos nem ez a reális félelem, hanem az, hogy nem lehet gyerekük, vagy csak egy-kettő lesz nekik. Nem tudom, mi van a világban - talán a rengeteg szója és a vízből kiszűrhetetlen női fogamzásgátlók okozzák -, de feltűnően sok manapság a meddőség, mióma, vetélés, nehéz foganás. Ahogy átgondolom az ismerősi körömet akár élőben, akár a világhálón, a nők körülbelül fele szenvedett már el vetélést, terméketlen vagy nagy nehezen jött neki csak össze a gyerek. Ami egy-két generációval ezelőtt még nem így volt. Szóval a propagandagépezet szavával ellentétben a legtöbb nőnek sajnos nem attól kell félnie, hogy egy tucat gyereke lesz, hanem attól, hogy nem lesz. Azt hiszem, ami valóban ijesztő, az nem a tizenkét gyerek, hanem a nulla.

Azt még elmondanám, hogy természetesen senki felett sem akarok ítélkezni. Nem szeretnék, és nem is tudnék listát írni arról, hogy mikor élhetünk a tcst-vel a fogamzás elkerülésére, és mikor nem. Úgy gondolom, hogy ez minden házaspárnak a saját lelkiismeretére tartozik. Ez az Ő dolguk Istennel. Csak el szerettem volna gondolkoztatni titeket, hogy vajon nem sorolunk-e egy rakás indokot is a legitim oldalra „felelősség" és „realitás" címén nemet mondva Isten tervére és igent a saját elképzeléseinkre, elutasítva a Gondviselésbe és önmagunkba vetett bizalmat, és befogadva a szívünkbe a keserű félelmet.

Annyira csodálatos a görcsölés helyett igent mondani Isten tervére, merni hallgatni mindarra a sugalmazásra, amit Ő a szívünkbe ültetett. Olyan csodálatos látnom a saját életemben is, hogy Isten mennyivel többet néz ki belőlem, mint a környezetem vagy akár én magam, és mennyi mindent rám bíz, és hogy formál erős nővé, egy család szívévé.

Imádkozom, hogy ti is megtapasztaljátok mindezt, és merjetek igent mondani az Ő terveire! Merjétek hinni, hogy képesek vagytok hordozni és felnevelni azokat a gyermekeket, akikkel Ő meg akar áldani titeket!

Ha pedig valóban komoly okotok van a fogamzás elkerülésére, akkor erőért és áldásért imádkozom a számotokra, kedves Olvasóim, hogy tapasztalhassátok ezekben a nehéz időkben is Isten gondviselő szeretetét!

Ajánlott bejegyzések magyarul:
Erkölcsös-e a TCST - avagy mit is mond erről az Egyház Tanítóhivatala? (Katolikus Válasz)
 

Ajánlott bejegyzések angolul tudóknak:
Why I Don't Do NFP (Catholic All Year)
Dear Newlywed, You Are Probably Worried About The Wrong Thing (Catholic All Year)
In Which We Discover If I Really Meant It About Not Doing NFP (Catholic All Year)
Why You Don't Have to Use NFP (Catholic Sistas)
Open to Life (Messy Wife, Blessed Life)