Miért nevelünk a lányokból férfiakat?

by - február 15, 2016


Manapság a lányokat férfiaknak nevelik, észrevettétek?

Régen a férfiak voltak azok, akinek a világban helyt kellett állniuk. Ők tanultak sokat, ők harcoltak a munkahelyért, aztán azért, hogy egyre feljebb kerüljenek a ranglétrán. Tőlük várták el, hogy kemények legyenek, önállóak és (jól) keressenek.

A lányoktól az volt az elvárás, hogy persze ők is legyenek erényesek és műveltek, de nem kell, hogy vívják a kenyérharcot (vagy ha kell is, akkor sajnos, hogy kell), hanem inkább legyenek nőiesek, érezzék jól magukat otthon, tudjanak háztartást vezetni, gyerekeket gondozni és persze a férfiakkal bánni.

Egész más dolgokat vártak el a lányoktól és a fiúktól a mindenkire vonatkozó keresztény erényeken és az alap műveltségen felül.

Most viszont eljutottunk odáig, hogy a lányok elé ugyanazokat az elvárásokat állítják, mint a fiúk elé. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a lányokból bizony férfiakat nevelnek.



Az a helyzet, hogy a férfiaknál azok a tulajdonságok, amik ahhoz kellenek, hogy jó férjek és apák legyenek, meg azok, amik a munkahelyi helytállást segítik, nagyjából ugyanazok, a nőknél viszont ellentétesek, leszámítva a klasszikusan nőies munkaköröket.

Így egy karrierista nőnek egyszerre kell keménynek és férfiasnak lennie a munkaerőpiacon és gyengédnek és nőiesnek otthon, de vajon van, aki ezt ép személyiséggel teljesíteni tudja? Reggel nyolctól délután négyig férfias vagyok, aztán hazaérek, átlépem az otthonom küszöbét, és egy másodperc alatt gond nélkül átváltok ízig-vérig nővé... ez lehetséges? Sőt, azt kérdezem, normális? Lehet ezt anélkül csinálni, hogy ne őrülne meg az ember, vagy ne jutna el odáig, hogy az egyik személyisége átveszi az uralmat? De akkor meg vagy a munkahelyen, vagy otthon nem teljesít majd jól. A feministák azért küzdenek, hogy minél több nő legyen vezető pozícióban, de hogy lehet valaki fél napot csúcsigazgató, a másik felet meg a férje vezetését elfogadó feleség?

Szerintem nagyon nem jól mennek itt a dolgok. A férfias tulajdonságokat és életstílust dicsőítik a lányok előtt, a nőies tulajdonságok meg egyenlőek már a butasággal és az elnyomottsággal. A nőies szakmákat lenézik, mert nem járnak nagy dicsőséggel meg pénzzel. A házimunka buta cselédeknek való, akinek elég, hogy gyerekeket nevel, az nem elég ambiciózus, aki boldog felesége egy férfias férfinak, az a női nem árulója, aki háztartásbeli, az élősködik és unalmas az élete, és még sorolhatnám... Ezeket mondják, és általában nem a férfiak, hanem a többi nő, aki feminista módra gondolkodik. Minden, ami nőies, legyen tulajdonság vagy tevékenység, az manapság megvetés tárgya a nők között. Saját magunkat utáljuk és nézzük le a férfiakhoz képest, hát nem szomorú!?

Szerintem az lenne a jó, ha a lányokat nőknek nevelnénk újra! Az ötös kémiánál nem sokkal fontosabb, hogy tudjanak sütni-főzni, takarítani, csecsemőt gondozni, gyerekekkel bánni, mire felnőttek lesznek? Nem lenne sokkal jobb, ha mernének a lányok nőiesek lenni, és nem éreznék úgy, hogy ezzel kevesebbek, butábbak azoknál a lányoknál, akik férfias tulajdonságokat szednek fel és férfias területekre igyekszenek?

Miért számít egy nő annál nagyszerűbbnek, minél férfiasabb területen ér el valamit? Miért nem akkor csodáljuk, ha a saját nemének megfelelő dolgokban jut el mesterszintre? Az is nagy dolog és manapság még ritka is, hogyha valaki jó feleség, anya és háziasszony tud lenni. Sokkal különlegesebb már sajnos, mintha egy nő vezető pozícióba kerül...

A világnak szüksége van nőkre és nőiességre. És nekünk is arra, hogy önmagunk lehessünk!

Olvasd el ezeket is:

2 megjegyzés

  1. Kimondottan jóindulattal kezdtem el az blogodat olvasgatni, gondoltam lám, talán egy értelmes, normális, elfogadó, fiatal keresztény nőt ismerhetek majd meg. A világért sem akarlak megsérteni, de csalódnom kellett. Elsőként a "Megéri kereszténynek lenni?" írásod lepett meg. Számomra a poszt üzenete csupán a nem keresztények degradálása volt. Mint írtad, ha nem tértél volna meg, szánalmas életed lett volna, másoknak akartál volna megfelelni, a többi emberrel versenyeznél és így tovább. Szomorú volt a felismerés, hogy ennyire semmibe nézed az ateistákat. Egy normális ember értékrendje nagyjából egyezik a tíz parancsolattal. Attól még, hogy valaki nem tagja valamilyen felekezetnek nem az tölti ki az életét, hogy másokhoz hasonlítgatja magát és a gyűlölködés, gőg és csupa negatív érzés lengi be a mindennapjait. Elkeserítő volt, hogy tényleg ennyire nem elfogadóak a keresztény emberek.
    A másik ami számomra megdöbbentő volt, az, hogy mennyire feketén-fehéren fogod fel a női és férfi szerepeket. Nők és férfiak nem egyenlőek. Ez teljesen tiszta, a nő legyen nőies, a férfi férfias. De nem értem, mi a probléma azzal, ha egy nő szeretne dolgozni, netalántán "férfias" szakmát választ. Ez nem a feminizmus káros hatása, egyszerűen ez érdekli, ezt szeretné csinálni. A saját nevemben is beszélek, hiszen nő létember nekem is férfias diplomám van, szinte csak férfi kollegával dolgozok együtt. És nem, nem kell férfiként viselkednem a munkahelyemen, majd otthon átkapcsolnom "női üzemmódba", ez egy hatalmas tévedés. Nő vagyok, a munkámat is nőként végzem, ez a szép benne, ez viszi be a színt is a munkahelyekre. És nagyon is fontos az a kémia ötös, lányok esetében is. Hiába lesz valaki később háztartásbeli, sokat tud majd hasznosítani a kémia, fizika tanulmányaiból a ház körül is. Szerintem egyáltalán nem elítélendő, ha valaki nőként a családban találja meg a kiteljesedést, de szeretném, ha engem és a többi nőt sem ítélne el senkit, mert más is érdekli, mást is szeretne csinálni. Ha valaki dolgozni akar, még nem jelenti azt hogy ő férfias lenne. A nemrég kitett "Én többek között arra, hogy - ezzel a nővel ellentétben - nem akarok férfi lenni." posztod is elkeserített: Miért és mire fel ítélkezel? Ha bokszolni akar a lány a te életedet mégis miben nehezíti meg, miért fáj neked? És erre vagy büszke, hogy te nem vagy olyan mint az a nő? Ez szomorú és nagyon sajnálom.

    Keresztény nevelést kaptam és így is éltem elég sokáig, de ahogy cseperedtem fel és kinyílt a szemem, egyre több hasonló esetet láttam. Megismertem csomó normális, erkölcsös ateista embert, akiket lenéztek és megvetettek a keresztény osztálytársaim mert ő nem ismeri "az igazságot". A szerzetes aki tartotta nekem a hittan órát, rámutatott a református barátomra, hogy ő bizony el fog kárhozni, mert tévúton jár.

    Sajnos ebben a blogban is csalódtam, és csak megerősített, hogy tartózkodjak a témától. Tényleg sajnálom, minden jót a továbbiakban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abban a bejegyzésben magamról írtam, hogy ÉN milyen lennék, ha nem tértem volna meg és nem adtam volna át magam Krisztus átalakító kezeinek. Súlyos félreértés, hogy azt gondolom, mindent ateista olyan. Vannak csodálatos emberek az ateisták között is - de hitem szerint keresztényként még csodálatosabbak lehetnének.

      Elfogadó valóban nem vagyok két dologgal: a bűnnel és a hazugsággal szemben.

      Egy nő ne boxoljon, mert nőietlen dolog. Így gondolom. Egy nő menjen férjhez, szüljön gyerekeket és legyen háztartásbeli. Ez lenne a normális. Vannak persze kivételek, de nem a kivételekből kell kiindulni.

      Minden jót neked is!

      Törlés