Iszlám erőszak = keresztény erőszak?

Bevallom, nagy keserűséggel vettem tudomásul Ferenc pápa legutóbbi nyilatkozatát, amelyben egyszerűen olyan durva tévedések és csúsztatások vannak, hogy bármelyik balliberális megirigyelhetné. Nekünk, katolikusoknak látva Ferenc pápa viselkedését és hallgatva a szavait megszakad a szívünk. De aztán erőt veszünk magunkon, és kimondjuk azt, amit neki kéne kimondani:

az iszlámból következik az agresszió, a keresztény viszont hitét sérti, ha agresszorként lép fel.

Ferenc pápa szavaival sajnos beállt azoknak a sorába, akik a vallások között egyenlőségjelet tesznek, és fel se tételezik, hogy vannak erőszakos és vannak békés vallások. Azt mondja:

Nem szeretek az iszlám erőszakról beszélni, mert az újságokból naponta értesülök az erőszakról Olaszországban, valaki megöli a barátnőjét, más az anyósát. Ezek mind megkeresztelt katolikusok.

Ebben mi a durva csúsztatás? Az, hogy

amikor egy muszlim ember gyilkol, akkor hitét és prófétáját követi, amikor viszont egy katolikus, akkor a hite ellen vét.

Verjük ki a fejünkből azt a tévképzetet, hogy minden vallás és vallásalapító ugyanolyan! A tények azok, hogy az iszlám vallás tanításai durvák, igazságtalanok és gyilkolásra ösztönzőek a keresztény igazsághoz képest, ahogy Mohamed is az Jézus Krisztushoz képest.

Természetesen Ferenc pápának igaza van abban, hogy nem minden muszlim erőszakos.

Ahogy mi, keresztények a Bibliát, úgy a Koránt és az iszlám többi fontos iratát is többféleképpen értelmezik a különféle muszlim felekezetek és egyének. Azonban ahogy a Bibliának is van egy megfelelő értelmezése, úgy az iszlám tanításoknak is van. És a helyzet az, hogy az iszlám pont fordítva működik, mint a kereszténység.

Míg nálunk az Ószövetségben egyértelműen sok elítélendő rész van, addig a későbbi Újszövetség egy sokkal-sokkal irgalmasabb képet tár elénk. Az Újszövetség mint későbbi mű felülírja mindazt, ami az Ószövetségben ellenkezik vele. Isten fokozatosan adta a kinyilatkoztatást, az Ószövetségben még pedagógiai alapon megengedett olyan dolgokat, amiket az Újszövetség óta nem (pl. többnejűség, válás), ahogy az újszövetségi istenkép is egy sokkal szeretőszívűbb és irgalmasabb Urat tár elénk.

Ezzel szemben a muzulmánoknál a Korán részeit, ha időrendi sorrendben olvassuk, ellenkező folyamatokat látunk, ahogy Mohamed életét nyomon követve is ez az ellentétes irányú haladás tárul elénk: békés hittérítésből a gyilkos erőszakba csap át az iszlám tanítása.

A Koránban sok békés rész van, és Mohamed is békésen terjesztette a hitet egészen 622-ig, amikor Mekkából Medinába menekült. Ekkor azonban változás állt be. Mohamed innentől kezdve csupa agresszióra felszólító kinyilatkoztatást kapott és maga is fegyverrel kezdte el terjeszteni a hitet. A Korán legdurvább része, a kilencedik szúra időrendben az utolsó. A muszlim iskolák és felekezetek többsége pedig úgy értelmezi a Koránt, miszerint az újabb részek felülírják a régieket.

Tehát a régebbi, mekkai Koránban hiába olvashatjuk azt, hogy nincs erőszak a hitben, és a keresztények meg a zsidók is üdvözülhetnek, ha az utolsó, kilencedik szúra ilyeneket ír:

Aztán, amikor a sérthetetlen hónapok elmúltak, öljétek meg a társítókat, ahol találjátok őket, ragadjátok meg őket, ejtsétek foglyul, és ostromoljátok meg őket, és várjatok lesben rájuk minden leshelyen. De ha megbánják, amit korábban cselekedtek, és megtartják az imát, és megadják a zakátot, akkor hagyjátok, hogy folytassák az útjukat. Bizony, Allah Megbocsátó, Irgalmas. (Korán 9:5)

Harcoljatok azokkal, akik nem hisznek Allahban és az Utolsó Napban, és nem teszik tiltottá azt, amit Allah és a Küldötte megtiltott, és nem ismerik el az igaz vallást, az Iszlámot, azok közül, akiknek a Könyv adatott [zsidók és keresztények], amíg készségesen megfizetik a dzsizját, megadva magukat. (Korán 9:29)

Bizony, a hónapok száma Allahnál tizenkét hónap Allah Könyvében, attól a naptól, amikor megteremtette az egeket és a földet. Ezekből négy tiltott. Ez a helyes vallás, ne vétkezzetek hát önmagatok ellen ezekben. És harcoljatok a társítókkal valamennyien együtt, ahogy ők is harcolnak ellenetek, valamennyien együtt. És tudjátok, hogy Allah az istenfélőkkel van. (Korán 9:36)

Próféta! Küzdj a hitetlenek és a képmutatók ellen, és legyél kemény velük! És az ő hajlékuk a Pokol, és nyomorúságos úti cél az! (Korán 9:73)

Ti hívők! Harcoljatok a hitetlenek ellen, akik közel vannak hozzátok, és találjanak keménynek benneteket! És tudjátok, hogy Allah az istenfélőkkel van! (Korán 9:123)

És ez csak a kilencedik szúra. Ha valaki többre kíváncsi, látogasson el ide.

Ezek után hogy állíthatja bárki is, hogy egy szintre lehet hozni az iszlámot a kereszténységgel, mely azt tanítja: 

Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. (Mt 5,21-26)

Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? (Mt 5,43-47) 

Az Újszövetségben egy mondatot se találunk, amely arra szólítana fel, hogy öljük meg a nem keresztényeket, vagy legalábbis kényszerítsük őket adófizetésre és bánjunk velük keményen. Az iszlámmal szemben mit mond Jézus a tanítványainak, hogy bánjanak azokkal, akik nem hisznek? Talán öljék meg őket? Kényszerítsék adófizetésre? Vessék őket rabságba? Fosszák meg őket több joguktól is (pl. tanúskodás)? Nem. Azt mondja, menjenek tovább egy másik városba téríteni: 

Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! (Mt 10,14)

Jézus nem arra szólítja fel a tanítványait, hogy öljék meg vagy vessék alá a hitetleneket, hanem pont fordítva, hogy a keresztényekkel fogják ezt tenni. (Az egyetlen, amivel a hitetleneket megfenyegeti, az az, hogy Isten elítéli majd őket az Utolsó Napon.)

Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.(Mt 17-23)

Jézus azt is mondja:

Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Beelzebulnak nevezik, mennyivel inkább háza népét! (Mt 10,24-25) 

Ez nagyon igaz a hithű keresztényekre és muszlimokra is. Amilyen az Úr, olyan a szolga! A hívő keresztény úgy fog viselkedni, mint Jézus. A hívő muszlim viszont úgy, mint Mohamed. Ha pedig összehasonlítjuk Jézust és Mohamedet, hatalmas ellentéteket találunk.

Mohamed életéről nem a Korán, hanem a hadíszok beszélnek. A szunnita muszlimok között (az iszlámhívők legnagyobb csoportja) a Szahih al-Bukhari és a Szahih al-Muszlim a legtekintélyesebb hadíszgyűjtemény.

Az al-Bukhari ötvenhatodik könyve a dzsihádról szól, és több helyen is kiemeli, hogy mennyire fontos. Ezekből pár példa:

Megkérdeztem Allah Küldöttét, „Ó, Allah Küldötte! Mi a legjobb cselekedet?” Ezt válaszolta: „Elvégezni az imádságokat az előre megadott időpontokban.” Ismét kérdeztem: „Mi a következő jócselekedet?” Ezt felelte: „Hogy jó és kötelességtudó legyél a szüleiddel szemben.” Ismét kérdeztem, mi a következő jócselekedet? Ezt felelte: „Az, hogy részt vegyél a dzsihádban Allah nevében." Többet nem kérdeztem Allah hírvivőjétől, de ha kérdeztem volna, többet is mondott volna. Allah Küldötte így szólt: „Mekka meghódításával véget ér a vándorlás, de dzsihád és a végső cél megmarad, és ha harcra szólítanak (a muszlim vezetők), akkor indulj késedelem nélkül."

Egy ember jött Allah Küldöttéhez és így szólt: Mondj nekem egy olyan cselekedetet, amely (jutalmát tekintve) vetekszik a dzsiháddal. Ezt válaszolta: Nincs ilyen cselekedetet.

Persze sokan azt szokták mondani, hogy ebben semmi ijesztő sincs, hiszen a dzsihád elsősorban nem a hitetlenekkel szembeni fegyveres harcot jelenti, hanem a benső harcot a magunkban levő gonosszal szemben, esetleg önvédelmi háborút. Az alábbi részlet viszont nekem nem erről tanúskodik:

Allah Küldötte így szólt: „Mekka meghódításával véget ér a vándorlás, de dzsihád és a végső cél megmarad, és ha harcra szólítanak (a muszlim vezetők), akkor indulj késedelem nélkül."

Mond még más nagyon érdekeset is az al-Bukhari: 

Nem megengedett egy muszlim vérének kiontása (megölése), csak három esetben [és pedig]: a házas ember, aki házasságtörést követ el, életet az életért, és a vallását elhagyó, aki a közösségtől elkülönül. 

Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni, mit írnak a muszlimok az élet védelméről. Ízlelgessük csak a cikket. Nem szabad egy muszlimnak megölnie egy muszlimot, a Korán védi a muzulmánok életét, a keresztények és a zsidók élete is védve van, ha fizetik az adót... Mi következik ebből? Az, hogy

a hihetetleneket meg lehet gyilkolni, azok életét nem védi az iszlám, és a zsidó és keresztény embereket is meg lehet gyilkolni, ha nem fizetik az adót.

Azok a szomorú tények, hogy az iszlám három csoportra osztja az embereket: muszlimok, az adót megfizető keresztények és zsidók, és a többiek. Tulajdonképpen minden nem muszlimot meg lehet gyilkolni, kivéve az adófizető zsidókat és keresztényeket. De továbbmegyek:

többek között a kilencedik szúra alapján nem csak meg lehet, de meg is kell gyilkolni őket.

Mit tanít ezzel szemben a kereszténység?

A kereszténység nem tesz különbséget keresztények és nem keresztények között ilyen szempontból, főleg nem szólít fel a nem keresztények meggyilkolására. Egy keresztény számára nincs két- vagy háromféle erkölcsiség, attól függően, ki milyen vallású. A nem keresztényt is felebarátomnak kell tekintenem. (Bár természetesen van a szeretetnek egy rendje, ami józan ésszel belátható, pl. a szeretetemnek másképp kell megnyilvánulnia a férjem és egy idegen férfi felé.)

Ferenc pápa nagyon is beszélhetne iszlám erőszakról, mert ha egy muszlim meggyilkol egy nem muszlimot, akkor hite szerint a paradicsomra számíthat, viszont ha egy keresztény meggyilkol egy nem keresztényt (vagy bárkit), akkor hite szerint a pokol vár rá.

Csupán ennyi a különbség.

De miért van akkor az, hogy bizonyos muszlimok azt hirdetik, hogy az iszlám a béke vallása?

1.) Olyan kisebbségi (és gyakran a többi muszlim által hitetlennek tartott és véresen üldözött, pl. Ahmadyya) iszlám csoportba tartoznak, amely a békés Korán-részeket és hadíszokat tartja az erősebbnek, a kötelezőnek. Ők őszintén hiszik azt, hogy a hitük békés és ők is békében akarnak élni.

2.) Hazudnak nekünk, hitetleneknek, ami megengedett a számukra.

Íme két idézet a Bukhariból:

Mohamed ezt kérdezte: „Ki öli meg Kabot, Allah és Mohamed ellenségét?” Bin Maslama felállt és így felelt: „ Ó, Mohamed, kedvedre való lenne, ha megölném őt?” Mohamed válaszolt: „Igen.” Bin Maslama ezután így szólt: „Adj engedélyt, hogy hazugsággal be- csapjam őt, és így sikeres legyen cselszövésem. ” Mohamed felelt: „Hazudhatsz neki.”

Mohamed ezt mondta: „A dzsihád egyenlő a megtévesztéssel.”

Lezárásként szeretnék idézni Sabah Shabr siíta imámtól, egy őszinte muszlimtól. Ő kevesebb, mint egy éve prédikálta az alábbiakat: 

A legtöbb (későbbi) muszlim országot erőszakkal hódították meg. Kevés olyan ország van, amelyet más módon hódítottak volna meg (a muszlimok).
Medina népe önként tért át az iszlámra. Amikor Mohamed próféta hidzsrát (emigrálás) hajtott végre a városba, addigra már az iszlám volt ott az uralkodó vallás. Ezt a várost nem erőszakkal hódították meg.

Mekkát azonban igen. Erőszakkal hódították meg Irakot és Iránt, Törökországot, Egyiptomot, Szíriát, és Észak-Afrika országait. A legtöbb (későbbi) iszlám országot erővel, harc által hódították meg (a muszlimok).

Vannak, akik azt mondják, hogy az iszlámot karddal terjesztették. És ez igaz is. Az iszlám a kard által terjedt el. Na és akkor mi van?! Allah igaz vallását a karddal kell terjeszteni, erőszakkal! Ha nem tudod szép szóval rávenni az embereket, hogy térjenek át az iszlámra, akkor karddal kell áttéríteni őket. Így szól Allah parancsa. Nem kell az a sok hízelgés és próbálkozás a zsidók és keresztények megbékítésére, mondván: „Az iszlámot igazából nem is a karddal terjesztették, csak nem volt más választásunk.” Nem arról van szó, hogy nem volt választásuk. Hanem erővel hódították meg a (későbbi) iszlám országokat. Ez a kötelességünk a saría szerint. Ez az önkéntes dzsihád jelentése.

Mit jelent az önkéntes dzsihád? Azt, hogy az iszlám hadsereg bevonul a hitetlenek (kafírok) területeire, és felajánlja nekik, hogy térjenek át az iszlámra. Ha beleegyeznek, hogy muszlimok legyenek, akkor rendben van. Ha elutasítják, akkor közlik velük, hogy fizetniük kell a dzsizja adót, amennyiben ők a Könyv Népei közül valók (azaz zsidók vagy keresztények). Ha megtagadják a dzsizja fizetését, akkor harcolni kell ellenük. Ha nem a Könyv Népei közül valók, akkor még arra sem kapnak lehetőséget, hogy fizessék a dzsizját – vagy áttérnek, vagy megölik őket. Egyáltalán nem helytelen, hogy Allah igaz vallását karddal terjesztik. Azoknak a keresztényeknek és zsidóknak, akik muszlim országokban élnek, fizetniük kell a dzsizja fejadót. Ezt évente kell kifizetniük, de a muszlim uralkodó elrendelheti azt is, hogy havonta vagy hat havonta fizessék. A pénzügyi helyzetüknek megfelelően fizetnek. Ők nem élhetnek ingyen a muszlimok földjén!

Ez teljes összhangban van a Korán 9:29 utasításával és a saríával: „Harcoljatok azokkal, akik megkapták az írásokat (zsidók és keresztények), de nem hisznek Allahban és az Utolsó Napban, és nem teszik tiltottá azt, amit Allah és a Küldötte megtiltott, és nem ismerik el az igaz vallást, az iszlámot, amíg készségesen megfizetik a dzsizját, megadva magukat.”