2016. szeptember 24., szombat

Miért és mikor lehet erkölcsös a tcst?

Az előző pár, a témát érintő írásommal kapcsolatban látom, hogy sokan nem értik pontosan az Egyház tanítását fogamzásgátlásról, önmegtartóztatásról, természetes családtervezésről, gyermekáldásról, szexualitásról. Több téves nézet is felmerül, egy-egy szélsőséget képviselve: a fogamzásgátlás és a tcst ugyanolyan, tcst-zni bármikor szabad, vagy tcst-zni se szabad, esetleg csak egy-két indokkal... Ezért szeretnék még egy bejegyzést szánni a témának, megválaszolva pár kérdést egy fiktív párbeszéd révén. 

Csak akkor erkölcsös a szeretkezés, ha gyerek foganhat belőle? 

Nem. Szabad szeretkezni várandósan, szabad szeretkezni, ha meddő vagy, szabad szeretkezni klimax után is, szabad szeretkezni akkor is, ha a ciklusod olyan részében vagy, mikor nem vagy termékeny. Nem bűn tehát akkor sem szeretkezni, ha biztosra tudod, hogy nem lesz az aktusból gyerek. Ugyanis a szeretkezés elsődleges célja nem a gyermekáldás, hanem a testi-lelki önátadás a házasfelek között. 

Akkor miért bűn a fogamzásgátlás? 

A fenti példákból látszik, hogy olyan eseteket soroltam fel, amikor nem te akadályoztad meg, hogy az adott szeretkezésből gyereked foganjon, és nem te teszed magad terméketlenné, hanem a biológia, vagyis Isten. Míg egy egészséges férfi potenciálisan minden aktusban nemzhet, vagyis minden szeretkezéséből származhat gyermek, ezzel szemben a nőt úgy teremtette meg Isten, hogy az nem mindig termékeny. Istennek van joga tehát terméketlenné tenni egy aktust vagy személyt. Amikor viszont fogamzásgátlót használunk, mi ragadjuk magunkhoz ezt a jogot. Mi akarjuk eldönteni, hogy egy adott aktus és személy termékeny legyen-e vagy sem. Terméketlenné tesszük, pedig termékeny lehetne. 

Azt hittem, a fogamzásgátlás azért bűn, mert biztosan megakadályozza a foganást, a tcst viszont nem annyira hatékony, így esélyt ad Istennek. 

Nem. Egyrészt a fogamzásgátlás se ad 100%-os védelmet. Ha ez lenne az ok, mondhatná pl. az óvszerhasználó, hogy elszakadhat a gumi, tehát ad esélyt Istennek. Másrészt sokan úgy tudják gyakorolni a tcst-t, hogy egyáltalán nincs nagyobb esély a foganásra, mint a fogamzásgátlásnál. Bizonyos tcst-módszerek helyes használatával a párok 98-99%-os arányban el tudják kerülni a gyermekáldást. 

De akkor tcst-zni se szabad, hiszen azzal is szinte biztosan megakadályozom a foganást! 

Nos, ez azért nincs így, mert a tcst-vel nem gátolom a foganást - vagyis nem fogamzásgátlásról van szó. A tcst ugyebár azt jelenti, ha el akarom kerülni a gyermekáldást, hogy akkor szeretkezem csak, mikor terméketlen időszakomban vagyok, más szóval fogalmazva: amikor Isten terméketlenné tett. Mint írtam, neki joga van ehhez, nekünk pedig jogunk van szeretkezni akkor is, ha tudjuk, hogy nem lesz belőle gyerek. Ha akkor szeretkezünk, amikor terméketlenek vagyunk, nem gátoljuk meg a foganást, hiszen mi nem csinálunk semmit annak érdekében, hogy az adott aktus ne legyen termékeny: biológiai okokból nem lesz az, vagyis Isten akaratából. Tehát nincs fogamzásgátlásról szó a részünkről, mert nem mi gátoljuk meg az aktusban a foganást, hanem Isten. 

Nem értelek pontosan. Azt mondtad korábban, a teljes testi-lelki önátadás a szex elsődleges célja. Tehát ha én a gyerek foganását megakadályozom, azzal még az elsődleges célt nem akadályozom, vagyis erkölcsös a tett. Mivel támasztod alá, hogy csak Istennek van joga ehhez? 

Amikor meggátoljuk a fogamzást, nem csak a gyermekáldást akadályozzuk meg, hanem az elsődleges célt, a testi-lelki önátadást is. Akkor történik meg a teljes testi-lelki önátadás, ha én a fogamzóképességemet is úgymond átadom a másiknak. Ezért erkölcstelen az óvszer, mert visszatartja a férfi magját. Többek között ezért erkölcstelen, ha egy nő elkötteti magát vagy fogamzásgátlót szed, mert ott meg ő visszatartja a petesejtjét (nincs ovuláció vagy akadályozva van a sperma és a petesejt egyesülése mesterségesen). De ez két utóbbi módszer azért is erkölcstelen, mert akadályozza a női test, a termékenység természetes működését, vagyis tulajdonképpen öncsonkításról van szó, beteggé tételről. Tulajdonképpen nincs olyan fogamzásgátló módszer, amely ne vétene az elsődleges cél, a testi-lelki önátadás ellen, így mindenképpen erkölcstelen. Isten a szeretkezést és a gyermekáldást összekapcsolta - csak neki van joga különválasztani (terméketlenné tenni az aktust vagy az egyént), nekünk nincs.

Ha szabad akkor is szeretkezni, mikor tudom, hogy nem vagyok termékeny, és szabad csak akkor is szeretkezni, ha tudom, hogy nem vagyok termékeny, vagyis tcst-zni, akkor miért mondod, hogy ez utóbbi lehet bűn is? 

A tcst az önmegtartóztatás egyik formája, hiszen akkor nem szeretkezek, amikor tudom, hogy gyerek foganhat belőle, vagyis megtartóztatom magamat. Mielőtt egy nő ennyire pontosan meg tudta volna állapítani, hogy mikor lehet gyereke és mikor nem, teljesen meg kellett a párnak tartóztatnia magát, nem tudták azt mondani, hogy a terméketlen periódusokban szeretkeznek, mert nem tudták, mikor van olyan. Az Egyház tanítása viszont az, hogy a férfi és a nő teste nem az övé, hanem a másiké, és nem szabad megvonniuk egymástól a szeretkezést, mert ez házastársi kötelességük. (ld. 1Kor 7,3-4) Nem csak azért, hogy legyenek gyermekeik, ez a meddőkre is vonatkozik. Hanem azért, mert a házasélet elsődleges célja a teljes testi-lelki önátadás. A szex olyan erős köteléket hoz létre a házaspár között, amely segít fenntartani a házasságot, hogy más pozitív hatásairól ne is beszéljünk, ha viszont huzamosabb ideig nem szeretkeznek, rossz hatással lehet mind rájuk, mind a kapcsolatukra, és hűtlenséghez vezethet. 

Van, amikor az önmegtartóztatás szükséges, és Isten erre az áldozatra hívja a házastársakat. Az Ő erejéből természetesen ki is lehet bírni mind az egyénnek, mind a házasságnak akár huzamosabb ideig is ezt a helyzetet. De azért mégis csak sok kísértésre ad okot, így csak nyomós okkal szabad önmegtartóztatásban élni, különben felesleges kísértésnek tesszük ki mind magunkat, mind a házastársunkat. 

Az önmegtartóztatás legitimen történhet egyrészt belső indíttatásból, amiről Szt. Pál is ír (ld. 1Kor 7,5): azért, hogy a házaspár imádkozzon, és ez legyen egyfajta aszkézisük, amivel megtámogatják az imát. De Pál figyelmeztet, hogy ilyet csakis közös megegyezéssel és nem túl hosszú időre szabad tenni. Pont azért, hogy ne legyen rossz hatással az önmegtartóztatás se a párra, se a házasságukra. 

Másrészt történhet külső, kényszerítő okból. Ilyen ok lehet az, hogy a pár valamelyik tagjának egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy szeretkezzenek (pl. gyermekágyas időszak, fertőző nemi betegség, súlyos kimerültség), vagy pedig az is ok lehet, hogy nem tudnak gyermeket vállalni. 

És itt elérkeztünk a lényeghez. Az Egyház elismeri, hogy egy párnak lehet olyan az életében, hogy nem tudnak (egyelőre vagy végleg) több gyermeket vállalni, és hogy elkerüljék (nem pedig meggátolják!) a foganást, élhetnek az önmegtartóztatás módszerével - legyen az akár a ciklus bizonyos napjain, hetein (tcst), akár minden nap (ha nem vagy csak nagyon bizonytalanul állapítható meg, mikor termékeny a nő). 

De két okból azt mondja az Egyház, hogy csak nyomós okkal lehet önmegtartóztatni, így tehát tcst-zni is: 

1.: A szeretkezés házasságra és egyénre gyakorolt pozitív hatásai miatt, illetve a szexmegvonás negatív hatásai végett. 

2.: Az önzés elkerülésére, ti. ha a pár önző okokból, irreális félelemből, luxushajhászásból, gyenge hitből stb. él a tcst-vel, és nem vállal annyi gyermeket, amennyit ténylegesen felnevelhetne. Nem kell annyi gyereket vállalni, amennyit egy nő biológiailag képes megszülni, de annyit igen, amennyit fel tud nevelni. 

Orgonasíp - családi portré a múlt század elejéről. 

Honnan tudhatom, hogy legitim indokkal akarom-e elkerülni a gyermekáldást? 

Annyiféle pár és annyiféle helyzet van, hogy nem írhatok pontos listát, hogy ilyenkor szabad, és ilyenkor nem. Nem véletlen nem tették ezt meg a pápák sem soha. Ez a pár lelkiismeretére van bízva: nekik kell megbeszélniük Istennel, bevonva esetleg a lelkiatyjukat a kérdés eldöntésébe. 

Mindenesetre ha pontos listát nem is írtak a pápák, azért adtak támpontokat (ld. az itteni idézeteket). A pápák tanítása szerint tehát legitim ok lehet arra, hogy egy darabig vagy a házasságunk további részében végig tcst-zzünk: 

XII. Piusz megfogalmazása szerint 
- orvosi, 
- fejlődéstani, 
- gazdasági, 
- társadalmi; 
- súlyos okok vagy személyes 
- vagy külső körülmények következtében tehetik legitimmé a tcst-t. 

VI. Pál pedig 
- a szülők testi 
- vagy lelki állapotát 
- és külső okokat említ. 

Mondok néhány példát a tcst legitim használatára ezek alapján, ami persze nem jelenti azt, hogy csak ezek az esetek léteznének: 

Nemrég vetélt el a nő, és nagy az esélye, hogy megint elvetél, ha túl hamar megfogan a következő gyermek, illetve lelkileg se áll készen a házaspár akár az újabb várandósságra, akár magára a szeretkezésre. 

Egy házaspárnak nagy valószínűséggel súlyosan beteg gyermeke születne genetikai okokból. 

Sok császármetszésen van túl a nő, és fennáll a veszélye annak, hogy a méhfal elvékonyodása miatt elvérzik. 

Szoptatja még a nő a kisbabáját, és gyengébb fizikuma miatt rögtön abba kéne hagynia a szoptatást egy újabb várandósság esetén.

Hamar (akár a gyermekágy után rögtön) visszatér a nő ciklusa, és testi és/vagy lelki regenerálódás végett nagyobb korkülönbséget akar, mint egy (vagy akár kevesebb, mint egy!) év. 

Nyomorog a család. 

Túlnépesedés van az adott országban. 

Ezek után mondanál nekem pár okot, ami szerinted biztosan nem legitim? 

Igen. Felsorolok neked pár tipikusan divatos tévedést, amit a világ legitim indoknak lát a gyermekáldás elkerülésére, de egy katolikus számára nem lehet érv: 

A friss házasoknak kell pár év, amit csak kettesben töltenek. 

Minden gyereknek kell saját szoba. 

Saját autó, külföldi nyaralás, márkás cuccok nélkül nem érdemes élni. 

Három császármetszésnél többet minden esetben súlyos felelőtlenség vállalni. 

Két gyerek az ideális. 

Ha nem alszol együtt a gyerekeddel; ha rászólsz; ha (túl gyakran) nemet mondasz neki; ha nem hordozod egész nap; ha nagyobb korában már nem ugrasz, amint elkezd sírni; ha rászoktatod arra, hogy átaludja az éjszakát (stb.), akkor tönkreteszed a gyereked lelkivilágát, ezért legalább három-négy év korkülönbségnek kell lenni a gyerekek között, és nem is szabad, hogy túl sok gyereked legyen, mert akkor nem tudsz eleget foglalkozni velük, és lelki sérültek lesznek, illetve te is kikészülsz. 

Minden gyerekednek biztosítanod kell a saját lakást, ha kirepülnek. 

A nőnek is karriert kell építenie, nem lehet főállású anya és szülheti sorban a gyerekeit, különben elnyomott pária, aki elpazarolja a tálentumait. 

Csak azok vállalnak sok gyereket, akik élősködni akarnak a társadalmon. 

A sok gyerek ciki, mindenki azt hiszi, hogy ostobák vagyunk, és csak szaporodunk, mint a nyulak. 

Szóval csak az jó katolikus, akinek sok gyereke van, és lehetőleg minél kisebb korkülönbséggel? 

Nem. Kár így ítélkezni mások felett. Nem tudhatjuk, kinek miért nincs vagy van csak kevés gyereke, vagy van köztük nagyobb korkülönbség. Az is lehet, hogy ők szeretnének még, de nem lehet, vagy legitim okuk van rá, hogy ne legyen több, vagy csak nagyobb különbséggel. Hogy kinek mennyi gyereke születik és mikor, az az ő dolga Istennel (és a lelkiatyjával). 

Mindazonáltal „A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülők nagylelkűségének jelét látja." (KEK 2373) Egy katolikus szemében a gyermek ajándék, áldás kell legyen, a nagycsalád pedig vágyott, nem pedig lenézett, szégyellni való, idejétmúlt dolog, vagy olyan fáradtság, ami elveszi tőlünk a kényelmet és a luxust. Ha nem is szabad kísértenünk az Istent, és vészesen túlvállalnunk magunkat, de bátornak, nagylelkűnek és áldozatvállalónak kell lennünk, mikor a gyermekeink számáról van szó. „Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is." (KEK 2371)  

Boldogok azok a házaspárok, akiknek nem kell tcst-zniük, vagy legfeljebb csak keveset, és így félelem és kényelmetlenség nélkül élhetnek a szeretkezés ajándékával, és nyitott lehet a szívük Isten ajándékaira. Hitem szerint sokkal többen tartoznak ebbe a csoportba, mint amennyien azt tudják magukról. 

Talán ti is?

Az Egyház tanításáról a témában ld. bővebben: 

Idézetek pápáktól (Katolikus Válasz) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.