Az egyéni törvények alól nincs kivétel

— Hát az első, szerintetek a legkedvezőbb lehetőség, ha férjhez mentek. Vájjon mit jelent számotokra ez a fogalom? Megélhetést? Érzékiségtek felszabadulását? Hiúsági kérdést? Menekülést az otthonból? A gondok, felelősségek elől? Bergengóciát? Kurths Maler-regényt? Új munkakört? Hivatást? Vagy mit?…

— Vigyázzatok, nehogy mást képzeljetek, mint ami valóban. Mert akármit is képzeltek róla, akármit is vártok tőle, egy bizonyos: a krisztusi házasság felbonthatatlan. Ha tehát az érvényes házasságkötés után, a házasélet közben ki is derül, hogy nem úgy gondoltátok, a kocka el van vetve, csak baj származhat mindenfajta rúgkapálózásból.

— Édes Vilmám, ne nézz rám olyan rosszallóan. Néha valóban van olyan eset, amikor nem kötelesek a házastársak mindhalálig kitartani egymás mellett, még akkor sem, ha a házasság érvényes, még pedig akkor, ha akár egyik, akár másik fél hibája miatt erkölcsileg lehetetlen lenne a közös élet. Ebben az esetben, ha kérik, az Egyház is megengedi a különváltan élést, de új házasságot kötni, amíg a másik fél él, még ekkor sem lehet.

— De hiszen akkor a házasság egy rettenetes bilincs! — tört ki a rémület az eddig elégedetten üldögélő Bözsiből.

— Látod, Bözsikém, ezt nemcsak te érzed így, hanem a Szentírásban is azt olvassuk, hogy amikor az Úr kijelentette, hogy: «Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza és hogy «aki elbocsátottat vesz el, paráználkodik», a tanítványok is megriadtak: «Mondák neki az ő tanítványai: Ha így van az embernek dolga a feleségével, nem érdemes megházasodni» (Máté 19, 1—11.). És az Úr mégsem változtatott kijelentésén, hanem így fejezi be: «Nem mindenki fogja fel az igét, hanem akiknek megadatott…»

De, édes leányok, ne vágjatok már olyan savanyú arcot! Egy bizonyos. Az Ur egész biztosan nem azért találta ki ezt a törvényt, hogy az embereket gyötörje vele, hanem azért, hogy még ha az egyének áldozata árán is, az emberiség javát biztosítsa. Az egységes törvények alól nincs egyéni kivétel. A szabadesés törvénye pl. egyik alapfeltétele a meglévő bolygórendszereknek. Tehát minden tárgynak bizonyos feltételek mellett esnie kell. Ez a törvény ugyan nem előnyös a fán levő madárfészekből valamért kicsúszó tojás számára, mert bizony leesik és összetörik. Sok tojás törik, sok kis fióka elpusztul és sok kisleány kap ki, mikor leejti a kávéscsészéjét… a szabadesés törvénye mégis marad törvény, még ha sokszor kegyetlennek látszik is.


A fenti párbeszéd Dr. Csaba Margit Amit a nagyleánynak tudnia kell c. könyvéből származik. Azért idéztem, mert olyan időket élünk, amikor ezt a nagy és szent igazságot, hogy a szentségi házasság felbonthatatlan, a Sátán teljes erőből támadja. Nem szívesen beszélek ilyen szomorú dolgokról, de jobb, ha tudjuk, mi történik az Egyházban. Az Amoris Laetitiára alapozva egyre több apostolutód tagadja meg Krisztus megváltozhatatlan tanítását a házasságról (ld. itt és itt)

A másik dolog, ami fájdalmasan érint, hogy a fogamzásgátlásról szóló írásaim következtében kiderült a számomra, hogy nem csak laikusok terjesztik azt, hogy bizonyos esetekben nem abortív fogamzásgátló módszert lehet használni, hanem van hazánkban olyan püspök és vannak olyan papok is, akik gumióvszer használata mellett buzdítják a híveket a szentáldozásra, holott az Egyház tanítása világos: nem létezik olyan, hogy egy pár anélkül gátolja egy szexuális aktus termékenységét, hogy súlyos bűnbe ne esne, és így ne lenne tiltott számára a szentáldozás.

A gonosz fő célpontja manapság a család. Az egészséges nemi szerepek, az erkölcsös szexualitás, a férjek családfősége és a feleségek alárendelődése, ez mind-mind pergőtűz alatt van, ahogy az is ritkaságszámba megy, ami pedig a legtöbb esetben ideális lenne, hogy egy édesanya háztartásbeli legyen - és ennek gyakran még csak nem is kényszerítő anyagi okai vannak

A XXI. századra gyakorlatilag csak a katolikus Egyház maradt, amely hűen kiáll amellett, hogy nem szabad fogamzásgátlást használni, és nem létezik válás. A Sátán ezt az utolsó bástyát is el akarja pusztítani. Ami igazán borzasztó, hogy mindezt Isten egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, az irgalmasságot kiforgatva és saját értelmezése szerint a zászlajára tűzve teszi. A mai egyházi vezetés viselkedése miatt lassan az embernek már a parázna kapcsolatok legalizálása és a migránsok kritikátlan ránk szabadítása jut eszébe, ha meghallja egy pap szájából az irgalom szót. Ez rettenetes! Ahogy az is az, ahogy irgalmatlan farizeusokká lesznek azok, akik Krisztus parancsait és az Egyház szilárd tanítását semmilyen körülmények között sem tagadják meg, és helyettük a hamis tanítók, a nyáj elárulói válnak az irgalmas, krisztusi, szerető szívű emberekké a többség szemében. Minderről Szent Péter szavai jutnak eszembe:

De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. (...) Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.” (2Pét 2,1-3 és 17-22)

A fenti sorok nagyon találóak arra, amikor valaki ismeri a parancsokat, de különböző okok miatt elkezdi őket félremagyarázni, vagy azt mondja, hogy az ő (vagy épp lelki vezetettje) életében azok nem érvényesek, hiszen annyira egyedi a helyzete, hogy őrá egyszerűen nem állhatnak a parancsok úgy, mint mindenki másra. Hiszen Isten nem várhat el tőle akkora áldozatot, ami a parancsok betartását jelentené!

Pedig az intrinsece malum (önmagában bűnös) cselekedetek közé tartozik a házasságtörés és a fogamzásgátlás is, így soha, semmilyen körülmények között nem lehet erkölcsös. Nincs olyan, hogy az én helyzetem annyira súlyos, hogy ne lenne bűn. Aki így áldozik, szentségtörő. Aki így áldozásra buzdít, annak pedig a bűne - ha ez lehetséges - még rosszabb.

Talán ami a legjobban fáj, hogy papok és püspökök is vannak, akik tévtanításokat terjesztve félrevezetik a híveket, zavart keltenek az Egyházban és romlására törnek a krisztusi erkölcsöknek. Egy atya mesélte, hogy ezen nem kell csodálkozni, mert már a Humanae vitae kiadása után is kisebb lázadás tört ki bizonyos püspökök között.

Megnyugtató a számomra, hogy ezekben a zűrzavaros időkben vannak olyan bíborosaink is, mint például Raymond Burke, és olyan püspökeink, mint Athanasius Schneider, akik bátran követik Szent Pál alábbi intéseit és szembeszállnak a tévtanításokkal, jöjjenek azok akár az Egyházi hierarchia legmagasabb szintjeiről. Olyan püspökök ők, amilyeneket Szent Pál szeretett volna látni:
A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni. Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak. Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók.” Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek! Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait. A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük. Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek. (Tit 1,7-16)
Úgy gondolom, a magunk eszközeivel követnünk kell az ő példájukat. Hiszen minden hithű egyházi személynek nagyon jól esik, ha a hívei mögötte állnak és támogatják az Egyház igaz hitéért vívott harcban. Leghathatósabb eszközünk az imádság, a bűnbánat és a szentségek vétele, valamint hogy a védelmezett igazságok szerint élünk, de fontos lehet az is, hogy hirdessük az igazságot, amikor csak alkalom van rá - hiszen a tévtanítók is megragadnak minden lehetőséget hazugságaik terjesztésére.

Természetesen rengeteg támadás fog majd érni minket. Hiszen a „sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el." (1Pét 5,8) Borzasztó a helyzet, de nem szabad félnünk, mert történjék bármi, a csata már eldőlt. Úgy tűnik, a gonosz a világ ura és az Egyházban is egyre nagyobb a hatalma, de igazság szerint Krisztus már legyőzte a Sátánt, és amit látunk, az az ő haláltusája. Arra kell vigyáznunk, hogy miközben kimúlik, kétségbeesett vagdalkozásában minél kevesebbeket rántson magával. Ebben a helyzetben erősíthetnek és vigasztalhatnak minket Krisztus Urunk szavai:
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.

(Mt 5,10-19)

Népszerű bejegyzések