2017. május 27., szombat

Miért foglalkozik az Egyház annyit a szexszel?


Szóval miért? Annyi szabály van... tilos a szeretkezés a házasságon kívül, nem szabad fogamzásgátlást használni, a papok és a szerzetesek nem szeretkezhetnek, az azonos neműek közti szex is tiltott... Igazából eljutottunk odáig, hogy az erkölcsös szó - főleg nő tekintetében - egyenlő azzal, hogy a nemi erkölcs terén helyesen viselkedik. De miért van ez így?


Úgymond „kézenfekvő" válaszokkal tele van a padlás. Ezeket mindenki ismeri. Általában mind arról szól, hogy a papok meg akarják nyomorítani az embereket, a katolikusok élete csupa elfojtás, prűdek vagyunk stb.

Igen, biztos vannak prűd katolikusok. Nyilván a mai túláradó paráznaság nagyban rásegíthet arra, hogy valaki a másik végletben kössön ki. De a katolicizmus maga nem ilyen. Nem azért bástyázta körül Isten ennyi szabállyal a szexualitásunkat, mert az valamiféle mocskos dolog, ami csak éppen azért megengedhető, hogy ne haljon ki az emberiség. Ha van olyan keresztény, aki így látja, akkor téved! Az igazság az, hogy a szeretkezést azért óvja ennyire az Egyház, mert az nem más, mint egy erőteljes jel, amely a mennyország felé mutat.

Micsoda?! Tényleg hetvenkét szűz várja a férfiakat a túlvilágon? Nem, nem erről beszélek. A mennyben nem lesz olyan szeretkezés, mint itt, a Földön. De lényegileg hasonló dolog fog történni, csak sokkal hatalmasabb mértékben, és nem egy másik emberrel, hanem Istennel. De megjegyzem, hogyha szoktál áldozni, akkor szintél valami olyasmit csinálsz, ami majd a mennyben vár ránk, és ami a szeretkezéshez is hasonlatos.

A mennyben Isten tökéletesen és felfoghatatlan mértékben ki fogja elégíteni a boldogság és a szeretet iránti vágyunkat. (Ez a kettő tulajdonképpen egy.) Ez úgy megy majd végbe, hogy egyesülünk Vele a szeretetben. Ez nem a gnosztikus egyesülés lesz, hogy az énem felolvad Istenben, vagy rájövök, hogy én igazából Isten vagyok, és ez a földi énem csak illúzió. Hanem én mint X. Y. személy, aki most vagyok, én fogok Istennel csodálatos és örökké tartó szeretetkapcsolatban létezni. Ez a mennyország. Ez a Szentháromság élete, és Isten ebbe von bele minket a keresztég és a szentáldozások révén, majd pedig a halálunk utáni öröklétben, ha a megszentelő kegyelem állapotában hagyjuk itt ezt a világot.

Tehát a menny nem más, mint szeretetbeni örök egyesülés Istennel, amely kielégíti a boldogság és a szeretet iránti vágyunkat. Isten az enyém, és én az Övé vagyok, és ez a legjobb, amit csak velem történhet.

Az igazi szex is erről szól. Az a fajta szex, amilyennek Isten ezt a dolgot kitalálta, és amely méltó a szeretkezés névre: a szentségi házasságban élő férfi és nő közötti nemi aktus.

Mert mi ez tulajdonképpen? Nem az, aminek a média beállítja, valami disznó dolog, amit azért mi mégis csak csinálunk, mert nagyon élvezetes. Egyrészt nem mocskos dolog, másrészt pedig az csak az egyik, bár persze nem elhanyagolható és nem is lényegtelen oldala, hogy testileg élvezetes és fizikális kielégülést is okoz. Egyáltalán nem baj, ha valami testileg is jó, a kereszténység nem testellenes vallás. Ám a szeretkezés ennél mégis csak sokoldalúbb. Ugyanis nagyon erőteljes lelki oldala és hatása is van.

A szex lelki része az, amit a testi is elmesél. Az, hogy a férfi és a nő egyesül egymással. Odaadás és befogadás valósul meg ilyenkor nem csak a testünk, de a lelkünk révén is. Amikor szeretkezünk, azt mondjuk a másiknak: Én befogadlak, elfogadlak, enyémnek ismerlek téged testestől-lelkestől és kizárólagosan, míg a halál el nem választ, és én is odaadom magam teneked testestől-lelkestől, és a tiéd vagyok teljesen, míg a halál el nem választ. Ennek biológiai megalapozása is van, ugyanis szeretkezés közben oxitocin hormon szabadul fel, amely a kötődésért felelős. (Ugyanez szabadul fel szüléskor vagy szoptatás közben, ami az anya és a gyermek közötti kötődést segíti.) Például ezért is bűn a házasságon kívüli szex, mert az nem más, mint hazugság, hiszen olyasmit mondok a másiknak a testemmel, ami a szentségi házasságon kívül nem igaz.

Amikor áldozol, mi történik közted és Krisztus között? Olyasvalami, ami ehhez nagyon hasonló. Krisztust testben és lélekben odaadja magát neked, és te befogadod Őt, de befogadásod egyúttal odaadás is, és az Ő önátadása is a te birtokba vételed egyúttal. Olyasmi tehát a szeretkezés a házastársad és teközted, mint ami a szentáldozáskor megy végbe Krisztus és közötted.

Itt, a Földön Istennel a legmagasabb szinten a szentáldozásban egyesülhetünk. A mennyben viszont nem lesz szentáldozás, mert felesleges, hiszen közvetlenül fogunk már egyesülni Istennel a szeretetben, ezt jelenti a színről-színre látás. Pont ezért nem lesz szex sem, mert Isten sokkal magasabb szinten fogja kielégíteni a szeretet és az egyesülés iránti vágyunkat, mint amennyire az a szeretkezésben megtörténhet. A mennyben tehát nem lesz áldozás, de a lényege megvalósul, csak még intenzívebben. Ugyanígy szex sem lesz a mennyben, de a lényege mégis csak végbemegy, csak még erőteljesebben. A mennyország tehát egy nagy szeretetbeni egyesülés Istennel, amelynek földi képe a szeretkezés és a szentáldozás.

Világunkban minden szép dolog Istenről mesél. Így a házasság és a szexualitás is. Pont ezért kell őrizni, hogy valóban Istenhez vezessen minket, és ne váljon bálvánnyá. A férfi és a nő egyesülése nem más, mint olyan misztérium, amely Isten és az ember, Krisztus és az Egyház viszonyára utal. Ez már az Ószövetségben is megmutatkozik: Isten a vőlegény, Izrael a menyasszony, a bálványimádás pedig paráznaság. Az Újszövetségben Krisztus is vőlegénynek nevezi magát, Szt. Pál pedig a férj és feleség viszonyát Krisztus és az Egyház kapcsolatához hasonlítja. Hogy a jegyesi misztikát ne is említsem!

Mindebből látszik, hogy ez a hasonlat nem csak a szeretkezésbeni egyesülésre áll, hanem úgy általában a férfi és a nő viszonyára. Ezért van az, hogy a Sátán le akarja rombolni a férfiasságot és a nőiességet, nemek harcát gerjeszt és a szeretkezést is paráznasággá alacsonyítja, mert akkor az istenkapcsolatunk sem lehet helyes. Egy nő, aki nem hajlandó alárendelődni a férjének és nem éli meg vele szemben a befogadó minőséget, hogyan tudná megtenni és megélni ezt Krisztussal szemben?

Fontos még elmondanom, hogy a szexualitással és tágabb értelemben véve a nemiségünkkel szemben nem csak egy, de kétfajta bűnt is elkövethetünk, és mindkettő negatív hatással lesz az istenkapcsolatunkra.

Az egyik, hogy elnyomjuk. Ilyen a prüdéria, ilyen az, amikor keresztény lányok zsákruhában járnak és a sminket Sátántól való dolognak állítják be. Amikor nem mernek nők lenni és szépek lenni, a szexualitást pedig mocskos dolognak tartják. Amikor a szex szóról mindenképp valami erkölcstelen dolog jut az eszükbe, valami pusztán testi (ebben burkoltan benne van a test megvetése is, ami inkább manicheizmus, mint katolicizmus!), amelynek semmi köze sem lehet a vallásos élethez, legfeljebb mint valami kötelességteljesítés.

Sajnos, akik így állnak a nemiséghez, nem érthetik meg az egész Biblián átvonuló vőlegény-menyasszony hasonlatot, és nem értik meg teljes mértékben az Isten és a lélek közötti viszonyt sem. Ezen kívül megcsonkítják magukat, mert nem élik meg a nőiségüket, így nem teljesednek ki azzá a személlyé, akinek Isten teremtette őket. És ami talán a legsúlyosabb, hogy eloltanak egy olyan lángoló rakétát, amely Isten felé repíthetné őket: a beteljesülés és kielégülés iránti mérhetetlen vágyukat, amely azért oltatott belénk, hogy végső soron Isten teljesítse be és elégítse ki.

A másik, a világra manapság jellemzőbb bűn a bálványozás. A szexet és a nemiségünket túl magas polcra, Isten helyére tesszük. Az lesz az identitásom alapja, hogy milyen nő vagyok, mennyi és milyen szexuális kalandban van részem, mennyire vonzó férfi van mellettem. Azt hisszük, az adja meg a boldogságot, ha nagyon szexisnek tartanak minket, és ha azzal, akkor és annyiszor fekszünk le, akivel, amennyit és amikor csak akarunk. Csakhogy ezzel az a nagy probléma, hogy nem tesz boldoggá és nem elégíti ki a legmélyebb vágyainkat, mert erre csak Isten képes.

Jó dolog vonzó, nőies nőnek lenni, elégedettnek és kielégítettnek lenni nőiségünkben, akár lelki, akár testi téren. De egyrészt ez a legteljesebben a szentségi házasságban valósulhat csak meg, nem az egyéjszakás kalandok és egyéb paráznaságok révén. Másrészt pedig mindez nem elég, és nemcsak hogy nem elég, de el is múlik. Egy bizonyos életkor felett már nem leszek vonzó, és szeretkezni se fogok, és meghalhat a házastársam, meg persze meghalok én is. És hiába van fantasztikus férjem és igazán remek szexuális életem, a legeslegmélyebb vágyaimat ez akkor se tölti be, mert az a vágy az Isten iránti vágy.

Szóval mint általában mindenben, úgy a szexualitással kapcsolatban is az arany középútra kell törekednünk: nem szabad bálványoznunk, ami paráznaságba vinne, de a viktoriánus prüdériát is kerülnünk kell, mert a szexualitás helyes megélése nem az elfojtás és a szégyenkezés, hanem a helyén kezelés és a tisztaság. Bizony, nem csak a szűz lehet tiszta, hanem a házas állapotú is, mert a tisztaság nem a nem szeretkezés, hanem a szexualitás helyes megélése, kinek-kinek állapota szerint.

Bármilyen furcsán is hangzik, a legjobban az Egyház tudja, hogy milyen az igazi és jó szex, és azért beszél róla ennyit, hogy megtanítson minket rá. Míg sokan csak különböző technikákról fecsegnek, az Anyaszentegyház beavat minket a szexualitás lényegébe és értelmébe, hogy az ne csak testi, de egyben lelki élmény és Isten felé vivő hajtóerő is lehessen az életünkben.


Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. (Én 8,6-7)

Szeretettel ajánlom a témában Christopher West: Boldogságkeresés és szexualitás c. könyvét.

A fenti írást egy katolikus pap jóváhagyásával közöltem.

Képek: 1. Sir Frederick William Burton - Találkozás a tornyocska lépcsőjén (részlet), 

2. Gian Lorenzo Bernini - Avilai Szent Teréz extázisa

2017. május 24., szerda

A valódi keresztényeket gyűlöli a világ


A mai világ azt hazudja magáról, hogy nincsenek sziklaszilárd szabályai, és mindenki lehet olyan, amilyen csak lenni akar. Pedig valójában az uralkodó ideológiának (kultúrmarxizmus) is megvannak a maga dogmái és erkölcsi szabályai, illetve azok a vétségek – akár gondolat szintjén –, amelyek kiközösítéssel járnak.

Jelen van tehát egy erőteljes elképzelés arról, milyen a jó ember. Pár ismerős jelzőt fel is sorolok: nyitott, toleráns, kreatív, laza, modern, elfogadó, fiatalos, progresszív. Ha ilyen vagy, akkor vagy jófej, akkor vagy jó ember.

Egy keresztény pedig persze, hogy jó ember akar lenni! És itt jön a probléma: rengeteg keresztény úgy akar jó lenni, ahogy azt a világban tanulta. Ráadásul mivel Krisztust is jónak tartja, ezért Őneki is ezeket a jellemvonásokat tulajdonítja. Szépen lassan a krisztusi ember, a keresztény nem lesz más, mint ájtatoskodó verziója annak, akit a kultúrmarxisták jó embernek tartanak.

Így formáljuk nem csak magunkat, de Istent is a materialista kultúrmarxisták képére. Pontosabban istenképünket, hiszen Istent nem tudjuk megváltoztatni. Csak azt az istent, akit mi alkottunk magunknak, hogy kényelmünkre és megelégedésünkre legyen.

Mivel ebben nőttünk fel, hajlamosak vagyunk csont nélkül átvenni a világ definícióját nem csak a jóságról, a keresztényiségről és Istenről, de a boldogságról, a szeretetről, az igazságról és az igazságosságról, az irgalomról és még sorolhatnám. A kultúrmarxisták kisajátították ezeket a fogalmakat, és mi keresztény létünkre az ő játékszabályaik szerint játszunk. Eljutottunk odáig, hogy figyelmen kívül hagyunk vagy a korabeli kultúrára vonatkozó szabályokként magyarázunk dolgokat az Újszövetségből, hogyha azok nem illenek bele kultúrmarxizmussal fertőzött gondolatvilágunkba.

Bocsánat, hogy ezt mondom, de tény: Krisztust és a Bibliát, ahogy az Egyházat is a legarcátlanabb módon heréljük ki. Sokan egyenesen elhatárolódnak mindattól, ami a II. vatikáni zsinat előtti katolicizmust jelentette, és leplezetlen dühvel fordulnak az Egyház hagyománya és az azt őrzők felé.

Az az igazság, hogy sokszor belefáradok abba, hogy az életem tele van konfliktusokkal a hitem miatt. Amiatt, hogy minden dogmát hiszek és vallok, és hogy igyekszem betartani és képviselni a katolikus erkölcsi szabályokat. Persze az természetes, hogy az istenteleneknek ez nem tetszik, de ami leginkább kiszív lelkileg, hogy a legdurvább vitáim katolikusokkal vannak. Kultúrmarxista gondolkodású vagy súlyos bűnökben (pl. fogamzásgátlás) élő katolikusokkal. Azt vettem észre, hogy rendkívül idegesíti őket, hogy én is katolikusnak vallom magamat. Nem bírják elviselni, hogy nem csak az a kultúrmarxista, herélt, vagy épp súlyos bűnöket „elirgalmaskodó” katolicizmus létezik, amelyet ők hirdetnek. Az, hogy csorbítatlanul vallom Krisztus igazságát, a legdurvább személyeskedésekre ingerli őket. Igyekeznek tőlem elhatárolódni, vagy úgy beállítani, mintha farizeus lennék, téves lenne az istenképem és nem lenne személyes kapcsolatom Jézussal. (Bezzeg ugye nekik.) És persze ez sokkal jobban fáj, mint amikor egy hitetlen ember minősít. Hiszen az kívülről kiabál. A másik esetben viszont az Egyházból akar kitenni a többi egyháztag.

A lelkemben nagyon erősen él a vágy egy idillikus, csendes, rejtett élet iránt, amely nem áll másból, mint szép szentmisékből, meg abból, hogy élvezem a férjem és a gyerekeim társaságát, és otthon buzgolkodom, és mikor szabadidőm van, akkor kötögetek vagy megnézek egy kosztümös filmet... És az igazság az, hogy talán élhetnék is egy ilyet, de csak azon az áron, hogy a nyilvánosság előtt eltitkolom, hogy keresztény vagyok. Csakhogy Jézus azt mondta: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33)

Ez eléggé kellemetlenül érint olykor, és azt gondolom: Istenem, tudod, mi történik, mikor megvallak Téged? Annyi gyűlöletet kapok, amit nem könnyű elviselni. Én azt szeretném, hogy az emberek kedves és szeretetre méltó nőnek tartanának. Szeretném, ha mindenki kedvelne, és sose lenne konfltikus az életemben, főleg nem keresztényekkel. Persze tudom, Te nem ilyen életet ígértél nekünk. Hanem azt mondtad: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,34-38)

Földi életünk még nem lehet az az idillikus paradicsom, mint a mennyország. Az otthonunk és a családi körünk lehet biztonságos, szerető, nyugodt fészek - noha persze ez sem lesz soha tökéletesen konfliktusmentes –, de a világ, és sajnos a mai Egyház is rengeteg üldöztetést okoz azok számára, akik megalkuvás nélkül akarják Krisztust követni.

Igazándiból megpróbálhatunk elrejtőzni vagy a kultúrmarxista szabványokhoz idomulni, de az a baj, hogy akkor Krisztus meg fog tagadni minket az Atya előtt, mi pedig szépen elkárhozunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek a neten kell evangelizálnia vagy mellet verrve hirdetnie, hogy keresztény. De tapasztalatból mondom, hogy ez a téma úgyis elő fog jönni a legmegdöbbentőbb helyeken is, mert hithű katolikusokként ritka egzotikumnak számítunk. (A férjem és én már szilveszteri bulin is hitvitáztunk, nem a saját kezdeményezésünkre...)

Egyszerűen a XXI. századi Európában egy szentségre törekvő katolikus nem élhet kényelmes életet. Ahogy az I. századi Palesztinában sem, vagy épp a III. századi Rómában. Jobb, ha ezt elfogadjuk. Krisztus mondta: „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek.” (Jn 16,2-4)

Próbálhatunk békességre törekedni, de nem Krisztus megtagadása árán. Tudatosítsuk magunkban: a keresztények nem arról ismerszenek meg, hogy nem vitatkoznak, hanem hogy szeretik egymást, és igen, olykor a szeretet az, hogy vitába szállsz a másikkal. Az nem szeretet, hogy hagyod a bűnöst és a tévelygőt, hogy jól érezze magát lelki halálában. Nem is arról ismerszenek meg a keresztények, hogy mindenkinek szimpatikusak. Sem arról, hogy mindent tolerálnak és mindenre nyitottak. Ilyen az én Bibliámban nincsen.

Van viszont ilyen: „Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,9-13)

Persze még a gyűlölethullámok közepette nem szabad elfelejtenünk soha, hogy az ellenségünk nem a másik ember, legyen akármilyen elvetemült is, hanem a Sátán és a többi démon. Ahogy Szt. Pál írta az efezusiakhoz írt levelében: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) Akik üldöznek minket, azok is csak áldozatok. Sőt, sokkal inkább áldozatok ők hozzánk képest. Hiszen átadták a lelküket a Gonosznak, míg minket csak fizikálisan vagy az érzelmeinkben tudnak bántani, de nem tudnak elszakítani Krisztustól és nem tudják megakadályozni az üdvösségünket.

„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok”- mondta Jézus a Jn 15,18-27-ben.

Kemény szavak ezek. Arra késztetnek, hogy egészen leromboljuk a jó emberről, így a jó keresztényről alkotott elképzeléseinket, és azok alapján építsük fel, amit Krisztustól és kétezer év szentjeitől tanulunk. Hiszen kitűnik mindebből, hogy a keresztény jellem szemben áll az istentelen világ ízlésével, így társadalmunk szimpátiája nem szolgálhat mércénkül.

Végül is vagy felvállaljuk, hogy az ember alkotta elvárások helyett Krisztust követjük teljes szívvel, ezáltal konfliktusokban és üldöztetésben lesz részünk, vagy pedig besoroljuk a hitet a kínosan rejtegetni való magánügyeink közé, szépen elásva a tálentumainkat esetleg egy erősen cenzúrázott Krisztust és evangéliumor hirdetve besimulunk a „jófejek” közé, nehogy még a végén lelkeket mentsünk, köztünk a magunkét... Nincs harmadik út.

2017. május 8., hétfő

Míg a világ fiait eteti az Egyház, Krisztusra szomjazók kiszáradnak

16 éves voltam, amikor megtértem, és azóta megvan az az érzésem, hogy az Egyházban a fősodor nem azokra koncentrál, akik Krisztus akarják követni és azt kérdezik: Mit kell tennem, miben kell változnom? Hanem azoknak a megtartásán és a templomba csábításán ügyködik, akik számára ez a legitim kérdés: Miben változzon meg az Egyház, hogy én a tagja maradjak vagy azzá váljak?

Persze felteheti valaki a kérdést, hogy milyen jogon mondom én meg, mit kéne csinálnia az Egyháznak vagy a papoknak. Csak egy huszonéves nő vagyok! De annyiszor mondták már, még a pápa is állandóan azt mondja, hogy a fiatalok hallassák a hangjukat. Hát akkor hallatom!

Nekünk, fiataloknak Jézus Krisztus kell!

Az igazság kell!

Nagy ideálok kellenek!

Brutális őszinteség kell!

A bűneink leleplezése kell, hogy elfogadhassuk a belőlük való megváltást!

Az kell, hogy az Egyház ne hozzánk akarjon igazodni, hanem fel akarjon emelni minket Krisztushoz!

Nem azt akarom hallani a szentmisén, amit a világban!

Nem olyan zenét!

Nem olyan tanítást!

És nem ugyanazt a feminista női nyomulást az oltár körül!

Nem egy kegyeimért esdeklő Egyházat akarok látni, amely azon remeg, hogy a tagja vagyok-e vagy sem, hanem amely elém tárja az igazságot és azt mondja: élet vagy halál, menny vagy kárhozat, erény vagy bűn, Krisztus vagy a sátán!

Amikor egy pap ugyanazt a sületlenséget és ugyanabban a stílusban adja elő, mint amit a világban hallok, én, Krisztusra szomjazó fiatal azt élem át, mint amit a sivatagi vándor élne át, ha kínzó szomjúságában találna egy forrást, melynek vízét, ha megízleli, kiderülne, hogy sós.

Mérhetetlen csalódást!

Az igazság egyik mai képviselője - Barsi Balázs atya a szószéken
forrás: barsibalazs.hu
Amikor viszont olyan emberek szavát hallgathatom vagy olvashatom, legyenek papok vagy világi emberek, akik kendőzetlenül kimondják az igazságot, azt érzem, mint az emmauszi tanítványok: lángol a szívem. Az igazság iránti szenvedély betölti az egész lelkemet. Hiszek benne, hogy ez maga a Szentlélek! Hiszek benne, hogy ezekből az emberekből olyankor maga az Isten szól!

Mi, keresztények, és főleg a papok hatalmas lehetőséget birtokolnak, a Szentlélek kiárasztásának képességét az igazság által. Hiszen az igazság valójában maga az Igazság, vagyis az Isten. Milyen csodálatos lenne, ha minden keresztény, akinek hivatása és lehetősége van szólni másokhoz, hagyná, hogy az Igazság áradjon belőle! Merne keresztény, vagyis krisztusi lenni, Krisztus Jézus képviselője itt a Földön, mert hiszen Ő, ha az Eucharisztiához járulunk, bennünk lakik, és a szentségtartói vagyunk a világban!

Micsoda méltóság ez! Jézus Krisztus bennem él és azt akarja, hogy az Ő szeme, az Ő szája, az Ő karja legyek! Ahelyett, hogy megjelenne és elintézne mindent, engem, keresztény embert bízott meg, hogy megváltását, igazságát és szeretetét képviseljem. Különösen és elsősorban igaz ez a papokra.

Végezetül szeretném ajánlani minden kereszténynek, főleg papnak, lelkipásztornak, hittanárnak Paul Washer egyik videóját, mert fantasztikusan rámutat arra, amiről beszéltem.


Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni. Lángol majd a szívetek!

2017. május 6., szombat

Az Antikrisztus tizenkét egyházromboló trükkje

Ahogy mondani szokás, az Ördög leghatásosabb trükkje, hogy elhitette a világgal, ő valójában nem is létezik. Ehhez hasonlóan az lesz az Antikrisztus legnagyobb szemfényvesztése, hogy abba a meggyőződésbe ringatja az embereket, hogy ő a világnak nem az elpusztítója, hanem a megmentője - mondta 1947-es nagyhatású rádiós szentbeszédében Isten tiszteletreméltó szolgája, Fulton J. Sheen érsek, mely beszéd felvételét a múlthéten [2016 októberében - a ford.] ásták elő a digitális archívumból és tették közzé a YouTube-on.




Sheen szerint miképpen az ördögnek is az az ismertetőjegye, hogy úgy csűri-csavarja az igazságot, mígnem el tudja adni nekünk a bűnt, az Antikrisztus is úgy fogja összezavarni az embereket, hogy azt higgyék, ő a „Nagy Humanitárius”, aki „békéről, jólétről és fellendülésről beszél”.

Noha Sheen már majdnem hetven éve adta ezt a leírást az Antikrisztusról, szavai manapság még találóbbak, mint akkoriban. Prófétai üzenete megkerülhetetlen minden igazhívő keresztény számára, aki igyekszik a végsőkig hű lenni Krisztushoz. Kijelenti:
Az Antikrisztust nem így fogják nevezni, különben egyetlen követője se lenne. Nem visel majd vörös harisnyát, és kénkövet sem fog fújni, ahogy vasvilla sem lesz nála, és hegyes farkat sem fog csóválni, mint Faust Mefisztója.

A Szentírásban egyáltalán nem találunk alátámasztást arra a széles körben ismert mítoszra, hogy az ördög egy ripacs, aki úgy öltözködik, mint az első „vörös”. Ehelyett azt írja a Biblia, hogy egy bukott angyalról van szó, „e világ fejedelméről”, aki azzal van elfoglalva, hogy elhitesse velünk, nincs más világ ezen kívül. A logikája nagyon egyszerű: ha nincs mennyország, nincs pokol; ha nincs pokol, nincs bűn; ha nincs bűn, nincs ítélet; és ha nincs ítélet, akkor a rossz jó, és a jó rossz.

De ezen kívül azt is monda nekünk a mi Urunk, hogy olyannyira hasonlítani fog Rá, hogy még a választottakat is megtéveszti – és biztosak lehetünk benne, hogy azok az ördögök, akiket a képeskönyvekben láttunk, nem tudnák még a választottakat is rászedni. Miképpen fog tehát eljönni ebben az új korban, hogy követőket nyerjen a vallása számára?

[Az Antikrisztus jellemzői:]
  • A Nagy Humanitárius képében jön majd el: békéről, jólétről és fellendülésről fog beszélni, de nem abban az értelemben, ahogy ezek Isten felé vezetnek minket, hanem mint amelyek önmagunkért fontosak.
  • Könyveket fog írni Isten új ideájáról, hogy az emberek életmódjához igazítsa.
  • Hitet támaszt az asztrológiában, hogy ne az akaratunkat, hanem a csillagokat tartsuk felelősnek a bűneinkért. 
  • A bűntudatot akként fogja magyarázni, hogy az nem más, mint elfojtott szexuális késztetések következménye, és arra neveli az embereket, hogy érezzenek szégyent, ha a többiek azt mondják rájuk, hogy nem elfogadóak és nem liberálisok.
  • A toleranciát a jó és rossz közötti különbség mellőzéseként fogja meghatározni.
  • Támogatni fogja, hogy még több válás legyen, elhitetve, hogy a másik partner létfontosságú.
  • Növelni fogja a szerelem iránti szeretetet, és csökkenteni az emberek iránti szeretetet.
  • Vallást hív majd segítségül a vallás elpusztítására.
  • Még Krisztusról is beszélni fog, és azt fogja mondani, hogy Ő volt a valaha élt legnagyszerűbb ember.
  • Küldetéséül azt fogja megnevezni, hogy megszabadítsa az embereket a babonák és a fasizmus rabszolgaságából - de hogy mit ért ezek alatt, azt nem határozza majd meg pontosan.
  • Noha nagy szeretet mutat az emberiség iránt, és sima beszédeket folytat a szabadságról és az egyenlőségről, lesz egy nagy titka, melyet senkinek se fog elmondani: nem fog hinni Istenben. És mert egy Isten atyasága nélküli testvériség lesz a vallása, a választottakat is meg tudja majd téveszteni.
  • Fel fog állítani egy ellenegyházat, amely az Egyházat fogja majmolni, mert hiszen az ördög Isten majma. Ez az Antikrisztus misztikus teste lesz és minden külsőségében az Egyházhoz mint Krisztus misztikus testéhez fog hasonlítani. Isten iránti elkeseredett szükségére alapozva ráveszi a modern embert, hogy magányában és frusztrációjában még inkább szükségét érezze, hogy ehhez a közösséghez tartozzon, amely megadja neki a nagy célok érzetét anélkül, hogy azt éreztetné, önnevelésre lenne szüksége vagy elismerné a személyes bűntudatot. Ezekben az időkben az ördög különösen bő pórázra lesz engedve. Sheen leszögezi, hogy az Antikrisztus nem azért okoz neki aggodalmat, mert a katolikus Egyház túlélését félti; az a pusztítás aggasztja, amelyet az Antikisztus a hitetlenek között visz majd végbe.

„Nem a tévedhetetlenség miatt aggódunk, hanem azért, mert a világ tévedésbe süllyed; nem attól remegünk, hogy Istent megfoszthatják a trónjától, hanem a barbarizmus uralma miatt; nem az átlényegülést fogják tönkretenni, hanem az otthont; nem a szentségek fognak elhalványodni, hanem az erkölcsi törvények."

Sheen meg van róla győződve, hogy mivel az Egyház évszázadokon átívelő története során már más nagy kríziseket is túlélt, "élni fog, mégpedig rekviemet énekelve korunk gonoszsága felett".

„Az Egyháznak megvannak a maga nagypéntekei, de ezek csak előjátékok a húsvétvasárnapokhoz, az Isteni Ígéret sosem veszti érvényét: »...és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta... És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.« (Mt 28,20) »Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.« (Lk 20,18)

„Sosem volt még ilyen erőteljes értv a kereszténység szükségesssége mellett, mint az emberek, aki most felfedezik, hogy szenvedéseik és bajaik, háborúik és forradalmaik száma egyenlő mértékben és egyenes arányban növekszik azzal, amennyire a kereszténységet elutasítják. A gonosz önmaga ellen dolgozik; egyedül a jó, amely fönntartja magát" - mondta.

Sheen cselekvésre ösztönözte a hallgatóságát korunk gonoszságával szemben, mégpedig úgy, hogy merítsenek azokból a lelki javakból, amelyeket Isten adott a számunkra a harcunkhoz.
Keresztényként tudatosítanunk kell magunkban, hogy a válság pillanata nem szabad, hogy a kétségbeesés ideje is legyen egyúttal - sokkal inkább a lehetőségé. Válságban, legyőzöttségben születtünk - a keresztre feszítéskor. Amint észrevesszük, hogy a Isteni Haragja alatt állunk, alkalmassá válunk az Isteni Irgalom befogadására. Isten igazi büntetéseiből születik a remény. A jobb lator a keresztre feszítése által jutott el Istenhez
[Amit a katolikusoknak tenniük kell, hogy túléljék a gonoszság napjait:]
  • Szítsák fel hitüket a katolikusok és akasszanak ki az otthonaikban egy feszületet, hogy emlékeztesse őket, nekik is van keresztjük, amelyet hordozniuk kell.
  • Gyűljön össze a család minden este, hogy együtt imádkozhassák a rózsafüzért.
  • Járjanak naponta misére.
  • Naponta végezzék el a szentórát az Eucharisztikus Jézus jelenlétében, különösen olyan egyházközségekben, ahol a papok tisztában vannak a világ szükségleteivel és ezért engesztelő alkalmakat vezetnek.
  • Azok, akik hisznek, jobb, ha a megszentelő kegyelem állapotában maradnak, és azok, akiknek nincs hitük és nincsenek a megszentelő kegyelem állapotában, jobb, ha elkezdik kideríteni, mik a szándékaik az elkövetkező időkre, amikor csak egy módja lesz, hogy megállítsd térdeid reszketését: az, hogy rájuk ereszkedsz és imádkozol. [...]
  • Imádkozz Szt. Mihályhoz [így szólítva meg]: Ó, Mihály, a Reggel Fejedelme, aki legyőzted Lucifert, ki istenné szerette volna tenni magát. Amikor a világ egyszer megroppant egy gúnyos vigyor miatt, mely a mennyben húzódott, te felkeltél és letaszítottad a Gőgöt a hetedik mennyországból, aki le akarta nézni a Magasságost. [Egyesítsd a világot, tisztítsd meg a bomlasztástól és a lázadástól. Kerítsd hatalmadba a világot, míg el nem némul. Azonban bizonyítsd, ha a világ romokban, hogy az egyetlen, amit nem lehet lerombolni, az az Ige.
  • Imádkozz a Mi Asszonyunkhoz, ezt mondva neki: Neked mint Asszonynak lett adva az a hatalom, hogy a kígyónak fején tapossál, aki azt hazudta az embereknek, hogy olyanok lehetnek, mint az istenek. Te, aki megtalálhattad Krisztust, miután három napra eltűnt, találd Őt meg újra a mi világunknak, amely elvesztette. Add az Igét a mi időskori mértéktelen fecsegésünknek. És ahogy testté formáltad méhedben az Igét, akképp formáld Őt a mi szívünkben is. Mennyek Kékjének Asszonya, gyújtsd meg lámpásainkat ezekben a sötét időkben. Add vissza nekünk a világ világosságát, hogy világosság ragyoghassa be még a sötétségnek ezen napjait is.
A fenti írás Pete Baklinski Ven. Fulton Sheen lays out the 12 tricks anti-Christ will use to destroy the Church c. cikkének fordítása.