Bizonytalankodás az istenszolgálatban

by - május 01, 2017

Régebben azt gondoltam, hogyha valaki egyszer tisztázza magában a hivatását, utána már csak annyi dolga van, hogy végigfussa a pályát. Hogyha pedig bizonytalankodik, az annak a jele, hogy rossz úton jár.

Nemrégiben egy barátnőm, mikor megint kifejeztem neki az írással kapcsolatos aggályaimat, felhívta a figyelmemet arra, hogy Vianney Szt. János, Ars szentéletű plébánosa élete során többször is meg akart szökni a falujából, hogy plébániai szolgálat helyett remeteként vezekelve élje le az életét. Majd mikor a hívei hazarángatták, csak annyit mondott: ,,Gyerekesen viselkedtem.'' (Érdemes elolvasni bizonytalankodásairól ezt a cikket.)


Aztán ott volt Sienai Szt. Katalin is, aki egészen különleges életutat járt be. Sigrid Unsted róla írt könyvében az alábbiakat találjuk:

Bármennyire hajlandó volt Katalin meghajolni az Úr akarata előtt, mégis megpróbált kifogásokkal előhozakodni:

„Ó Uram, hogyan tudnék a lelkek üdvéért végzett munkában hasznos lenni, mikor csupán a Te szegény szolgálód vagyok? Hiszen nő vagyok, és a nememhez nem illik, hogy férfiakat oktassak vagy egyáltalán beszéljek velük. Nem is hederítenek arra, amit mondunk nekik”, szipogta megindítóan. 

Jézus azonban úgy felelt, mint annak idején Gábriel arkangyal:

„Istennek minden lehetséges, Aki a semmiből alkotta a mindenséget. Tudom, alázatból beszélsz így. Azonban tudnod kell, hogy mostanában a gőg hihetetlenül sok emberben nagymértékben megnőtt, főképpen azokban, akik műveltek és azt gondolják, mindent értenek. Ezért küldtem egy másik korban egyszerű férfiakat emberi tudomány nélkül, azonban isteni bölcsességgel telve, és hagytam, hogy prédikáljanak. Most tanulatlan asszonyokat választottam, istenfélőket, de a természetükből adódóan gyengéket, és megtanítottam őket isteni dolgokra, hogy a gőgöt és a büszkeséget megszégyenítsék. Ha alázattal befogadják azt a bölcsességet, mellyel meg akarom ajándékozni őket a gyengébb nem által, akkor nagy kegyelmet nyernek. Ha azonban megvetik ezeket az asszonyokat, akkor még súlyosabb eltévelyedést és még nagyobb szenvedést vonnak magukra. Ezért kedves leányom, te alázatosan tedd meg, amit akarok, én sohasem hagylak cserben, ellenkezőleg, gyakrabban jövök el hozzád, mint korábban, vezetlek és mindenben segítelek."

Szt. Koléta (vagy franciásan Colette) életéről ezt olvashatjuk:

Isteni sugallat arra ösztönözte, hogy a klarissza zárdák meglazult fegyelmét állítsa helyre. Szülei ekkor már meghaltak, ő pedig halogatta a feladat vállalását, mivel alkalmatlannak tartotta magát ilyen nagy szerep végrehajtására. Erre elvesztette szeme világát és beszélőképességét mindaddig, amíg rá nem szánta magát Isten akaratának teljesítésére.

De eszembe jut Szt. Márton püspök is, aki libák közé bújt a püspöki kinevezés alól, ahogy megannyi ószövetségi alak, aki tusakodott a küldetése ellen. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a számomra megnyugtató, hogy még az ilyen nagyszerű szentek is bizonytalankodtak istenszolgálatukban és saját bevallásuk szerint is gyerekesen meg akartak szökni az elől, amit Isten kíván tőlük.

Egy régebbi írásom is bizonyítja, hogy elviekben tudom, lehetséges, hogy hivatásom az írás annak ellenére is, hogy csak egy huszonéves laikus nő vagyok. Mégis újból és újból elönt a kétely... azt hiszem, valamiféle ebben az írásban tárgyalthoz hasonlóan torz istenkép miatt.

Kérlek, imádkozzatok értem, hogyha valóban hivatásom, ki tudjak tartani az írásban. Sienai Szt. Katalin azt mondta: légy, akinek Isten szerint lenned kell, és lángra lobbantod a világot. Szeretném, ha az lehetnék, akinek Isten szerint lennem kell, és teljesíteném a szolgálatot, amelyet rám bízott.

Olvasd el ezeket is:

2 megjegyzés

  1. Egész éjjel olvastam az írásait, ha már úgyse tudok aludni. Örülök, kérem folytassa. Van értelme.

    VálaszTörlés