Ne hagyd megrontani a gyermekeidet: legyél háztartásbeli!

by - július 18, 2017

Hacsak a férjemmel nem történik valami baj, soha sem fogok házon kívüli munkát végezni. Ez a tény a legtöbbekből meg nem értést, aggódást, de van, hogy megvetést vált ki. Ez érthető, hiszen nem ismernek háztartásbeli nőket, ráadásul a kommunisták, a liberálisok és a feministák sikeresen kimosták mindenki agyát ezzel kapcsolatban. Még a katolikusokét is! A háztartásbeli nő buta, nincsenek ambíciói, függ a férjétől, aki elnyomja és bántalmazza őt, unatkozik, szellemileg leépül, elszigetelődik, becsavarodik, a családja szegénységben tengődik... szép új világunkban erre a véleményre kondicionáltak minket – kivétel nélkül!


De mi az igazság? Az igazság az, hogy Isten a legtöbb nőt háztartásbeli édesanyának teremtette. Az ok egyszerű: szükség van ránk a férjünknek, a gyerekeinknek és a háztartásunknak olyannyira, hogy nem fér bele tíz-tizenkét óra távollét az otthontól, sem az ezzel járó igénybevétel és stressz. Különösen pedig ma van ránk szükség, amikor a világ egyre istentelenebbé és perverzebbé válik. Elég csak arra gondolnunk, hogy Nyugaton már a gyerekek közt is terjed a transzneműség, vagy hogy egy nagynevű tinimagazinban oktatják a kamaszokat arra, hogy miképpen kell anális szexet végezni. De az ijesztő példákat napestig sorolhatnám, mert az a helyzet, hogy a Sátán les a gyerekeinkre és meg akarja rontani őket. Ennek egyik következménye, hogy az ő rabságában tengődő szodomita pedofilok csurgatják rájuk a nyálukat. Undorító és felháborító dolgokat írok? Jobb, ha felébredünk, a világ ugyanis efelé tart!

A nőiességtől és az anyaságtól borzadó Simone de Beauvoir, a modern feminizmus eszmei szülőanyja tanárnőként kamaszlányokat rontott meg és 1977-ben pedofíliáért elítélt emberek érdekében emelte fel a szavát, követelve, hogy töröljék el azt a törvényt Franciaországban, mely szerint tizenöt évnél fiatalabb gyerekkel közösülni tilos. Azt is mondta: „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni... Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani...” Persze, hiszen ha mi, feleségek nem üldözzük el a férjeinket és nem fárasztjuk le magunkat házon kívül, akkor van a gyereknek apja és anyja, aki figyel és vigyáz rá, és nem olyan könnyű a liberális szeméttel kimosni az agyát, hogy akár önként a szodomiták játékszerévé váljon.

Ma borzasztó kór terjed a világban: a promiszkuitás és a szodómia. A legtöbb ember azért lesz homoszexuális vagy transzgender, mert gyerek- vagy tinédzserkorában egy perverz predátor rávetette magát, vagy nem volt normális kapcsolata a szüleivel. Nincsenek apáink, az anyáink pedig férfivá válva dolgoznak és nem figyelnek ránk. Ez a mai gyerekek és fiatalok élete! Eközben pedig szeretethiányból és a közösség iránti vágyból a mai gyerekek önként kezdenek el tizenkét-tizenhárom évesen nemi életet élni, a homoszexuális próbálkozások pedig teljesen természetesek; a lazaság, a fiatalosság, a modernség velejárói.

Ez pedig jelentős mértékben a feministák és az általuk becsapott anyák hibája, akik minél előbb visszamennek dolgozni legtöbbször anyagi okokra hivatkozva, mintha muszáj lenne ezt tenniük. Sajnos vannak, akiknek tényleg muszáj. Nem róluk beszélek. Hanem arról, amit sokaknál látok: hogy nincs igazán komoly indok az újbóli munkába álláshoz. Bár rengetegen hiszik, de nem igaz, hogy csak a felső tízezer engedheti meg magának, hogy az anya otthon legyen, mert nem ezt látom se a saját életemben, se a környezetemben. Hanem gyakran túlzott anyagiasságot és feminizmust látok, anyákat, akik kevesebbnek érzik magukat, ha nem dolgoznak, vagy akik nem tudnak egy kicsit alacsonyabb anyagi színvonalon élni, vagy akik rettegnek, hogy a férjük majd elnyomja őket, ha nem dolgoznak. Szó sincs arról, hogy azért mennek vissza dolgozni a gyerekük két-három éves korában, mert különben éhen halnának vagy utcára kerülnének!

Anyák! Én a helyetekben inkább attól rettegnék, hogyha nyolc-tíz órát dolgozom egy nap az otthonomtól távol, akkor szétmegy a házasságom, mert nincs elég időm és energiám a férjemre, és nem én nevelem fel a gyerekeimet, hanem az agymosott kortársak, a tv meg a net, vagyis az a rakás aljas perverz, aki a legtöbb tv-műsort, filmet és rádióadást készíti. Azok, akik azt akarják, hogy a gyerekeim már minél fiatalabb kortól kurvák és kujonok legyenek, és persze fogyasztók, akiket mind szexuálisan, mind anyagilag ki lehet használni, miközben azt hiszik, ez a boldogság.

Én tudni akarom, mit néznek, mit olvasnak, kivel barátkoznak a gyerekeim. Sok időt akarok velük tölteni, hogy ismerjem őket és mind a példám, mind a szavaim által átadhassam nekik Krisztus szeretetét és a keresztény értékrendet, amely megóvja őket a Sátántól és követőitől. Erre viszont nem lennék képes, ha tíz-tizenkét órát távol lennék az otthonomtól. Aki azt mondja, képes rá, nem tesz mást, minthogy becsapja önmagát és a környezetét is! A mindenre képes feminista szupernő kamu, ezt jól mutatja a válások ijesztően magas száma, a gyerekek neveletlensége és a fiatalok erkölcsi színvonala.

A saját életemből is tudom, hogy egy gyerek, akinek mindkét szülője dolgozik, mennyi mindent csinálhat és mennyi hatás érheti úgy, hogy a szüleinek halvány fogalma se lesz róla. Emlékszem a nem nekem való filmekre, amiket néztem, a könyvekre, amiket kaptam, de a szüleimnek nem volt ideje előre elolvasni őket, arra a befolyásra, ami a netből jött felém, hogy az aljas tinimagazinokról ne is beszéljek, ráadásul még el is váltak a szüleim... Isten engem kamaszkoromban megmentett, de az én megóvásom és megtérésem csoda. Nem biztosíthatjuk a gyerekeink üdvösségét, de ne is kísértsük az Urat, aki gyerekeinket ránk bízta! Mi vagyunk elsődlegesen felelősek értük, nem a tanárok és a tv-sztárok!

Az is hatalmas baj, hogy a propagandagépezet elhitette velünk, hogy a hivatásos nevelők sokkal jobban tudják nevelni a gyerekeinket, mint mi, és mi a nevelésük helyett inkább azon kell igyekezzünk, hogy a pénz lapátoljuk haza. De az igazság az, hogy sok tanárnő nem más, mint kiégett, ostoba feminista, aki nem tud fegyelmet tartani és a fiúkkal nem tud bánni. Holott a gyerekeinknek sokkal nagyobb szüksége lenne normális nevelőkre – ránk! –, mint arra a pénzre, amit haza tudunk nekik hozni. Az pedig sajnos csak önámítás, hogy a katolikus intézményekre rá lehet bízni a gyerekeket, mert az én katolikus gimnáziumomban is előadta a biológiatanárnő, hogy a természetes családtervezés hülyeség, és ha nem akarunk gyereket, akkor szedjünk bogyót, van jógaóra a lelkiigazgató áldásával, és még sorolhatnám. Az a helyzet, hogy egy hithű katolikus szülő csak magában és a házastársában bízhat, meg abban az egy-két papban, akiről tudja, hogy nem modernista. Ráadásul az intézményekben is egy darabig vigyáznak csak a gyerekeinkre... mi van az óvodai és iskolai szünetekben?

Szűz Mária is háztartásbeli volt.

Igazából nagyon egyszerű annak az eldöntése, hogy háztartásbeliek legyünk-e vagy sem. Fel kell tenni magunknak a kérdést:

Amennyire tőlem telik, mindent meg akarok tenni azért, hogy a gyerekeim szentek legyenek? Értékesebb a lelkük a pénznél és a feminista nők elismerő tapsikolásánál? Hiszek abban, hogy Isten megsegít anyagilag is, hogyha a férjem és a gyerekeim boldogságát és üdvösségét teszem az első helyre?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor érdemes elkezdeni a háztartásbeliségről gondolkodni és imádkozni! Mert noha szélsőségesnek tűnik, amit mondok, de ez csak azért van így, mert a világ szélsőségesen eltér attól, amilyennek Isten szerint lennie kellene. Élet- és gondolkodásmódunk olyannyira eltér már Krisztus útjaitól, hogy őrültségnek hangzik mindaz, amit az Úr kijelölt a számunkra. De mi, keresztények nem arra születtünk újjá a keresztségben, hogy a világhoz igazodjunk, hanem hogy Jézus Krisztust kövessük, még akkor is, hogyha így sok mindenben elütünk a társadalom többségétől.

Ne hagyd megrontani a gyermekeidet: legyél háztartásbeli!

Olvasd el ezeket is:

4 megjegyzés

  1. Örülök, ha ilyen józan gondolatokat olvasok. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik!
    Annyival egészíteném csak ki, hogy a szülői nevelés nagyjából a fogamzástól a kisgyermekkor végéig meghatározó. Utána, a prepubertástól már mindenképpen meghatározó a kortárscsoportok hatása - és pontosan ez az, amiben egy "htb" vagy akár egy csökkentett, 4-6 órában dolgozó édesanya a legtöbbet tehet. A kortárscsoportok ugyanis nemcsak spontán jöhetnek létre, ide tartoznak a "szabadigős", elsősorban művészeti és sportfoglalkozások is, amelyek vezető gyakran válnak a kiskamaszok bálványává.

    VálaszTörlés
  3. ... szabadidős, de a közzététel gomb lenyomása után láttam meg. Bocsánat!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.